"Csak a megnyugtató válaszok késlekednek."
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 14. (532.) SZÁM — JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ESTERHÁZY PÉTER
Közép-Európa mint seb, homály, hiba, esély és reménytelenség
Nicolae Manolescu
Esterházy Péter laudációja
Karácsonyi Zsolt
A játék eleganciája - Beszélgetés Csehy Zoltán költővel, műfordítóval
László Noémi
Versei
Bíró Zsófia
Krónika a posztmodern utáni zivataros korokból (2.)
Varga László
Versei
Király Farkas
Józsika, a pénz meg az időhurok
Balázs K. Attila
Versei
Szőcs István
Könyvjelző - „A tiszta magyar nyelv kincseinek megőrzése és tanítása”
VÉGH BALÁZS BÉLA
Regénymonológ gyermekhangra
Ady András
Versei
Bogdán László
Versei
Varga Anikó
POSzT
Jancsó Miklós
Tréfa
Ungvári László Zsolt
Fejthetetlen írás
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK - ZENÉT? - Sok(k)féle módon hallgatunk Bachot?
Augusztusi évfordulók
 
Nicolae Manolescu
Esterházy Péter laudációja
XX. ÉVFOLYAM 2009. 14. (532.) SZÁM — JÚLIUS 25.

Esterházy Péter nem csak a világ egyik legismertebb mai magyar írója, de az egykori kommunista Európa új irodalmának egyik legjellegzetesebb alakja is.
Egyrészt, Esterházy Péter a kommunista rémálomtól ugyan megszabadult, de egy tragikus történelmi és egyéni tapasztalat nyomait viselő, új közép- és kelet-európai lelkiismeret tanúinak egyike. Esterházy Péter Javított kiadás című naplója, amely bizonyos értelemben kiegészíti a Harmonia Caelestis családtörténetét, ennek a zaklatott lelkiismeretnek a mintapéldája, amely a pater familias monumentális egyéniségében keletkezett törést fedi fel.
Másrészt viszont, Esterházy Péter az európai és magyar posztmodern irodalom első nemzedékének képviselője. Egy olyan nemzedéknek, amelyet a 20. század jelentős részét meghatározó modernizmusétól eltérő értékek nyűgöztek le, és amely másfajta kifejezési formák iránt kötelezte el magát. Míg a modernizmust – vázlatosan, persze – egy művészi értelemben intoleráns gondolkodásmódként jellemezhetjük, amely a múltban az övéhez hasonló észjárásokat keresi megszállottan, ezzel szemben a posztmodernizmus toleráns és a különbözőségre esküszik. Esterházy Péter műveinek minden iróniája, komikuma, nyelvi kísérletezése erről a megértő távolságtartásról árulkodik, az irodalmi múlt gyöngédséggel, ugyanakkor kíméletlen humorral teljes birtokbavételéről. Hahn-Hahn grófnő pillantása című könyve mindenekelőtt a kulturális emlékezet regénye: a Duna emlékezete mint Európa emlékezete. A regénybeli útinapló egyszerre drámai és parodisztikus, akárcsak a Hrabal könyve, egy metaregény, amely a magyar prózaíró nagy példaképéről, Bohumil Hrabalról szól – a legposztmodernebb csehről a modernek közül. Egy olyannyira drámai prózaművészetből, mint az Esterházy Péteré, nem hiányozhatnak a buffonériák vagy verbális tűzijáték-effektusok sem, ahogyan egy kritikusa írta róla a The Times hasábjain.
Régi és új világunknak egyaránt megkerülhetetlen tanújaként, Ester-házy Péter a szó nagy művésze, elbűvölő és sokkoló, szemérmetlen, pornográf, játékos, rendkívüli.

     (Fordította: Papp Attila Zsolt)




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében