"Csak a megnyugtató válaszok késlekednek."
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 14. (532.) SZÁM — JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ESTERHÁZY PÉTER
Közép-Európa mint seb, homály, hiba, esély és reménytelenség
Nicolae Manolescu
Esterházy Péter laudációja
Karácsonyi Zsolt
A játék eleganciája - Beszélgetés Csehy Zoltán költővel, műfordítóval
László Noémi
Versei
Bíró Zsófia
Krónika a posztmodern utáni zivataros korokból (2.)
Varga László
Versei
Király Farkas
Józsika, a pénz meg az időhurok
Balázs K. Attila
Versei
Szőcs István
Könyvjelző - „A tiszta magyar nyelv kincseinek megőrzése és tanítása”
VÉGH BALÁZS BÉLA
Regénymonológ gyermekhangra
Ady András
Versei
Bogdán László
Versei
Varga Anikó
POSzT
Jancsó Miklós
Tréfa
Ungvári László Zsolt
Fejthetetlen írás
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK - ZENÉT? - Sok(k)féle módon hallgatunk Bachot?
Augusztusi évfordulók
 
Ady András
Versei
XX. ÉVFOLYAM 2009. 14. (532.) SZÁM — JÚLIUS 25.

Hogyan?
Ahogy csak idegent
lehet figyelni, kiváró,
ellenséges feszültséggel,
ahogy követni kell és lehet
titkok, vétkek korai nyílását
egy tekintetben; vadászként,
vadként, éhesen, vagy félelemmel.

Ahogy kerítés drótjain át
vizsgálja egymást két rab és
mindkettő tudja, hogy önmagát
kémleli; csak úgy lehet zárrá és zárttá
válni egyszerre, ha felsőbb hatalom
híján, már magának-magáról ír
jelentést az ember.


Variációk tárlatnézésre

1.
egy ember négy
fal között, szemben
egy képpel, s a szemlélt
munkában semmi
mást nem, csak
önmagát látja

2.
egy látogató a teremben,
szemben egy festménnyel,
nézi az alkotást, mint ki soha
nem ismerte ezt a világot,
s a kép visszanéz rá, ő
bizony már milliónyi
ilyen embert látott

3.
egy néző egyedül a
képpel, s ha nem restellné,
szerelmet vallana a régi vászonnak,
pattogzó festéknek, kéznek, mely
valaha dolgozott rajta, ha nem
félne, ellopná magának,
még önmaga elől is...
enyésző emléknek

4.
egy kép négy fal között,
hiába várja a szemlélőt


Szoba
Nedves tető alatt
túlfűtött szobában
csupasz égő vetít éles
árnyakat, s míg neszekben
oldva percenként vánszorog
az éjszaka, lassú eső hagy
a párás ablakon elnagyolt,
absztrakt rajzokat.

Visszatértem, s hogy
szokjam a régi-új teret,
tárgyakkal idézek fel minden
emléket; megjöttem, s a millió
kérdésből már csak egy marad,
mi öl meg lassabban: a hordozott,
friss üresség, vagy a megszokott
űr, mely itt fogad?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében