"húzott hajót hordoz a délibáb"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 15. (533) SZÁM — AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Szabadnap
Mózes Attila
Megfakult képek
Szőcs István
JEGYZETEK
Bíró Zsófia
Krónika a posztmodern utáni zivataros korokból (3.)
Váradi Nagy Pál
Át a vashídon
LOUISE GLÜCK
Özvegyasszonyok
Altató
TED KOOSER
Boldog születésnap
STANLEY KUNITZ
A veszekedés
Ami szívet eszik
Márkus-Barbarossa János
Klausenburgerek (Hosszú mondat)
POTOZKY LÁSZLÓ
Üres csónak ring a tavon
MOLNÁR BODROGI ENIKŐ
Bengt Pohjanen köszöntése
BENGT POHJANEN
Versei
ANDORKÓ JÚLIA
Fekete Atlantiszok
Tar Károly
A pokol tornácán
PÉNZES ISTVÁN
Amator orbis
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK - ZENÉT? - Mi­lyen messze va­gyunk a ze­né­től...
Hírek
 
Karácsonyi Zsolt
Szabadnap
XX. ÉVFOLYAM 2009. 15. (533) SZÁM — AUGUSZTUS 10.

A verset újraírom. Ez az első sora. Még nem dicsőség.
Nyakamra száll az augusztusi hőség,
Lackó koma, ahogy nevezni szoktam.

Figyelek, és már folytatom galoppban, általugrom
az első akadályt, miközben már a következőt nézem,
és nem tudom, hogy mi vár odaát.

A forró szél – láttam egy régi filmben, hogy mire képes –
nyugalomra int, nincs szükség bátor, erős kanyarokra,
csak venni kell az akadályt, homokra
húzott hajót hordoz a délibáb.

Míg elkapom a láncait: szuszogva dorombol sötét
vasmacskája a fényben, csak fedélzetre, nem végcélhoz értem,
a hajó mélyén ezer lóerő nyerít,
a déli báb megszólít: „nem vagy itt”,
és folytatódhat ez az út megint.

A száraz föld a tengerhez hasonlít, szirének állnak
minden bokor mögött: „Ezerszemű, álmatlan óriás vagy” –
visítják. Halkan szemerkélő esők
vándorait látom a hűlt nyomokban.

Lelassítok, de későn, ez a nyár torkomnak ugrik. Minden indulat
nélkül szorítom jó erősen magamhoz,
így juthatok egy más életszakaszhoz,
amit éppen most, és itt kezdek el:

Én vagyok minden elkezdett helyen, vágtatok minden
leírható szóban. Ma még szabad. A látható valótlan,
körbevesz, másik, gyorsabb térbe hív át,

ahol az átváltozást megtanítják.

Az új helyen sem hajtom meg fejem,
csak felfelé, és azon túl igyekszem,
hogy ezt a szabad napot megteremtsem
kedvem szerint.

Mint elhasznált nyugágy, reccsen a test a nyújtott mozdulattól.

Az alkonyégi hajnal összeránt, és ellököm a szavakat magamtól.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében