"húzott hajót hordoz a délibáb"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 15. (533) SZÁM — AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Szabadnap
Mózes Attila
Megfakult képek
Szőcs István
JEGYZETEK
Bíró Zsófia
Krónika a posztmodern utáni zivataros korokból (3.)
Váradi Nagy Pál
Át a vashídon
LOUISE GLÜCK
Özvegyasszonyok
Altató
TED KOOSER
Boldog születésnap
STANLEY KUNITZ
A veszekedés
Ami szívet eszik
Márkus-Barbarossa János
Klausenburgerek (Hosszú mondat)
POTOZKY LÁSZLÓ
Üres csónak ring a tavon
MOLNÁR BODROGI ENIKŐ
Bengt Pohjanen köszöntése
BENGT POHJANEN
Versei
ANDORKÓ JÚLIA
Fekete Atlantiszok
Tar Károly
A pokol tornácán
PÉNZES ISTVÁN
Amator orbis
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK - ZENÉT? - Mi­lyen messze va­gyunk a ze­né­től...
Hírek
 
Szőcs István
JEGYZETEK
XX. ÉVFOLYAM 2009. 15. (533) SZÁM — AUGUSZTUS 10.

… hasztalan vonít?

A költő hasztalan vonít – de úgy látszik, nemcsak ő.
A bérházban, ahol lakozom, lapul egy kis zugvállalati iroda is. Onnét tudni róla, hogy évente néhányszor működni kezd a riasztó berendezése. A minap is, egy csendes hétvégi délelőttön, mint egy hirtelen becsapódó aknagránát, olyan vad csattanással kezdte. Aztán őrjöngve vijjogott, vonított, jajongott, sikongott, mintha egy csorda mentő- s tűzoltóautó szorult volna be az udvarunkba. Mindez tarthatott egy jó negyedórát.
Az udvarunkra mintegy húsz lakás nyílik, s vagy három vendéglő és egy bank hátsó fertálya. Azonban ajtó vagy ablak egyetlen egy sem nyílott meg; sem lakó, sem gyerek, sem őrző-börző nem volt kíváncsi semmire. Bárki nyugodtan fölfeszíthette volna az ajtót, meglékelhette volna a páncélszekrényt, s kényelmesen kisétálhatott volna. Az úton senki, senki… Sőt, utána sem kérdezte meg senki a szomszédait: „Hallottátok? Vajon mi volt ez?” Igen, mert már többször is előfordult; s akkor sem lett semmi. Még egy kis lövöldözés vagy tűzoltás sem. Akkor meg…?
Körülbelül másfélszáz éve, hasonló hevességgel, ugyanilyen fenyegetően riadóztatva szólaltak meg, Európa-szerte, jóslatok, előrelátó felmérések, számítások: hogyan alakul egyrészt a népesség-fogyás, többrészt meg a túlnépesedés; a nyersanyag-tartalékok és a lelki tartalékok kimerülése; hogyan alakul a színikritika válságával kezdődő általános kultúra-válság; mi lesz a helyzet a szakképzésben és hogyan növekedik az elemisták háti táskáinak a súlya? Az emberiség eleinte még fel-felkapta a fejét, aztán látta, hogy – semmi. Minden megy tovább az addigi irányba. S minek is? Kihúny a kultúra? Jön a szub. (Underground?) Kifogy a tej, a hús? Jön a műzsír, az alga, utána a műalga.
Schopenhauer azt írja valahol, az a baj, hogy az emberek mindig a legújabb könyveket akarják olvasni, ahelyett, hogy a legjobbakat olvasnák.
Ez a helyzet a jövő rémlátomásaival is. Teljesen felesleges addig újakkal riogatni az emberiséget, amíg a régiekkel nem számoltunk el. Szociológia, neveléstan, táplálkozás-tudomány, ideg- és elmekórtan, kriminológia (bűnügyészet), járműtervezés: mindaz rég meg van már bennük jósolva, írva, kifejtve, amit naponta újra és újra felfedez, kinyomoz, meglobogtat sajtó, népszerű és népszerűtlen irodalom. Legfennebb más szavakkal.
Körülbelül negyven éve elkezdtem irodalom-, történelem- s egyéb szakos tanári ismerőseimet előbb meghökkentgetni, azután untatni nézeteimmel: nem azt tanítjátok, nem azt mondjátok, nem azt írjátok, amit kéne; s ami tulajdonképpen a valóság, mert ez se úgy volt, az se úgy van; hallgattak sokáig, ha nem tudtak elhallgattatni, aztán hevesen szembefordultak: Miért nem írod meg mindezt egy könyvben? Egy szép nagy könyvben? Írd meg!
Még hogy én írjam meg? Hiszen mindez már régen meg van írva! … Hol? … Ott! Számtalan helyen… A könyvtárakban roskadoznak a polcok az erről szóló kiadványoktól!
Szóval, ha már meg vannak írva, akkor te mit mind jössz velük? … Ha egyszer már megírták, akkor el van intézve!

Meddig nyúlhat
egy nyelv élete?

Egyes hindu bölcsek szerint egy nyelv – s vele természetesen az őt hordozó nép (vagy inkább „népesség”: populáció) élettartama nyolcezer év. Ez megnyugtató volna, mert lehet akkor még egy-két ezer évünk, s azalatt hátha történik valami kétszerkettőn felüli kedvező esemény is. Kocsis István, aki egy időben hazai magyar drámaíró volt s elég sikeres, de azóta elment „Magyarba” általános közjogi írónak (bár ez még nem volna ok arra, hogy ne játsszák tovább a darabjait!), egyszer egy nagy magyar éjszakába nyúló beszélgetés során kifejtette, hogy a huszonegyedik század végén Európában már csak három nyelvet fognak beszélni: az angolt, az oroszt és a magyart.
Ezt örvendetes volt hallanom, azóta is próbálok benne hinni, s ezzel máris felelni szeretnék dr. Marácz László múltkoriban feltett kérdésére: alkalmas-e a magyar nyelv lingua franca-nak, azaz nemzetközi (közvetítő) nyelvnek Közép-Kelet-Európában? Igen: alkalmas – volna! S különben is, nemcsak a nemrég Oslóban elhunyt nyelvzseni, Kemény Ferenc állította azt, hogy a magyar nyelv az újkőkori nemzetközi gabonakereskedelem világnyelve volt, hanem már 1834-ben is egy bizonyos Bizonyi Károly nevű szerző azt írta, hogy a magyar mesterséges kultúr-kultikus nyelv, amit az ókori mágusok alkottak (megelőzve ezzel Halévyt, aki félévszázaddal később ugyanezt szerette volna elhitetni a szumír nyelvről). Tehát a nyelvvel nem volna baj. Még talán előbb-utóbb a (volt) kisantant államok ellenszenvét is le lehetne csillapítani. Csakhogy:
Jó tíz évvel ezelőtt Budapesten egy magyar szakos tanárnővel utaztam egy ottani taxiban. A tanárnő utasította a gépkocsivezetőt, hogy az ultrarövid rádiót melyik állomásra állítsa. Aztán hozzám fordulva, bizalmasan magyarázta: „Otthon is csak ezen az adón hallgatok zenét, ez tudniillik sohasem közvetít magyar szövegű énekeket!” Különben nagyon rendes magyartanárnő volt, naponta reggel héttől este hétig benn ült iskolájában, mindkét ágon erősen magyar érzületű értelmiségi családból származott. S eszembe juttatta azt az ószibériai küllemű mezőgazdasági munkást, aki egy alföldi autós vendéglőben „kiverte a hisztit”, mert belépésekor a hangszórót rockzenéről átállították valami magyar népzene-műsorra. És itt van például a Paprika Rádió, ami nemzetiségi vívmány Romániában. És itt van egyik heti sikerlistája: 1. Ágnes – Release Me; 2. Pink – Please Don’t; 3. Armin van Buuren – Unforgivable; 4. Lady GaGa – Poker Face; 5. Emma Deigman – It Was You; 6. James Morrison – Broken Strings; 7. Quimby – Ajjajjaj; 8. Oceana – Cry Cry; 9. Laura Izibor – From My Heart; 10. Grimus – Backseat Driver… Szóval így a Paprika Rádió.
Azt szokták mondani: Egy nyelv addig él, ameddig énekelnek rajta! Az öreg Freud meg azt szokta mondani: A halált is le tudnánk győzni, ha a szövetségese itt nem lakozna a szívünkben.

… s még kit nem
a gólya költött?

Az átlagosnál műveltebb és értelmesebb képzőművész ismerősöm nagyon megbotránkozik, amikor hallja, hogy Albrecht Dürer apja Magyarországról vándorolt ki Nürnbergbe. Mikor kiderül, számára is, hogy ez valóban így esett, feltalálja magát: „Ez csakis úgy lehet, hogy az ősei bevándorolt németek voltak, aztán visszavándoroltak Németországba, mint ahogy Bach családjának a felmenői is tették”. Elolvasni azonban Dürer önéletrajzát sohsem volt képes, a nagyokat eredetiben nemigen olvassák; például számos kiváló számtan-fizika szakos tanár ismerősöm volt, de soha egyikük sem olvasta magának Newtonnak a műveit, csak – „ismerte”. Így eshetett meg fizika-vegytan szakos tanár ismerősömmel, hogy egy vidéki napilapban közölte Kinizsi Pál nevének eredetéről szóló nézeteit: „lévén, hogy »szláv« (!) katonái voltak, s azok knyeáznak (azaz hercegnek) szólították, ezt hallván a magyarok, megalkották ebből a »Kinizsi« nevét”!
Erre éles hangon szóvá tettem, ugyanott, hogy ha az illető legmagasabb szintű egyetemi oktatásban részesült, egy más tudományágban, nem gondolja, hogy a tudományosság követelményeit nemcsak a vegytanban érdemes figyelembe venni? Elemzésében hogy-hogy nem szerepel az a ténykörülmény, hogy Kinizsi történetesen az Aba-Új megyei Kinizsen született, s hogy a középkori magyar nyelvtudatban a Kinizs, Kenéz, Kenese nevek egybecsengtek és átfedték egymást?
A csattanó az, hogy az illető vegyésznek az ismerősei sértődtek meg: hogy merészelek kioktatni egy magas minősítésű tanárt?
Kinizsire nézve pedig az a csattanó, hogy a közeli Kassán állt be katonának Magyar Balázs csapatába, 16 éves korában. Parancsnoka később apósa is lett; felesége nevét egy imádságos könyv őrzi (Magyar Benignáé). És még valami: országgyűlési vizsgálatok arról, hogy két későbbi férjét eltette láb alól. Akkor vajon nem? Vajon nem ez történt első férjével is, a szélütött Pál generálissal is? Ha már annyi amerikai tévéfilmet lát az ember?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében