Füllel látni, szemmel hallani!
Ha Bachot oly mélyen megragadja egy épület szerkezeti tökéletessége, mint ahogyan erről fia, Philipp Emanuel beszámol, mennyire elragadhatta képzeletét egy zenemű szerkezeti tökéletessége (gondoljunk csak Bach átirataira!). Ezek szerint Bach számára a szerkezeti rend az, ami mindennél fontosabb – ezt egyébként Ő maga is gyakran hangsúlyozza (például zenetanítási módszerében).
Beethoven az érzelmek mélységeit járja be, hogy majd egy fantasztikus szellemi hídon át a szellem magasságába emelje azt. Beethoven mindent átszellemít, amihez csak hozzáér a zenében.
Mozart az életet (a mindennapit is!) viszi át a legmagasabb hőfokú muzsikába. Nála elmosódik a határ ÉLET és ZENE között. Egyik levelében írja: „Most érkezem haza az operából – éppen úgy tele volt, mint mindig (…) aminek a legjobban örülök, az az a csendes tetszés! – az ember szinte látja, ahogyan az opera egyre jobban emelkedik.”
A Varázsfuvola egyre növekvő sikerére utal ezzel Mozart, majd így folytatja: „Mindjárt elutazásod után (a levél feleségének szól) két partie billiárdot játszottam Mozart úrral.” Zene és Élet egymásba simul, és mindkettő hátterében a fantasztikus örömvágy húzódik meg. Mozart szeret örömet okozni, közvetlen környezetének éppúgy, mint hangversenyei közönségének. Egyik rövid levelében legalább tízszer írja le a tetszeni, tetszést aratott szavakat. Nem önmagáért akar tetszeni, MÁSOKNAK akar örömet hozni. És ha ez sikerült neki, akkor – mint egyik levele végén írja: „A szimfónia után (D-dúr szimf. K. 297) örömömben nyomban a Palais Royalba mentem, ettem egy jó fagylaltot, elimádkoztam egy rózsafüzért, amint azt megfogadtam, és hazamentem.”
Beethoven hatalmas küzdelem árán jut el az ÖRÖMHÖZ, Mozart lelkét kitölti az öröm. A vívódó, átalakuló korszakok embere ezt az ÖRÖMET érzi meg Mozart zenéjéből, ezért hallgatja. Ezért vált napjainkban oly központi zenévé Mozart teljes életműve. Nem az emlékező évfordulók, nem is a zenei szimpóziumok, a sok millió kimondott és leírt szó az, amiért Mozarthoz menekülünk, hanem az öröm, amit ELHOZ számunkra. A Mozart leveleiből áradó ezernyi örömszerzés (magának és másoknak egyaránt!) azt a hatalmas örömet táplálják, amely zenéjét elárasztja. Kell számára az öröm, hogy átvigye zenéjébe. Az örömteli élet vágya, az örömszerző pompa kedvelése mind zenéjét szolgálja, egyszerűen: örömből örömre vált. Feleségének írja: „Ha láttál volna a vacsoránál! A régi étkező szervizt nem találtam, minek következtében elővettem a hóvirág-fehéreket – és a kétkarú tartót viaszgyertyákkal magam elé!” Nem akármilyen fehér porcelánról beszél, hóvirághoz hasonlítja. Lehet színpadiasnak is ítélni a kétkarú gyertyatartót, bár sokkal mélyebb, szimbolikus értelme van: a felesége képzeletbeli jelenlétére utal a kettősség. Rendkívül finom vizuális és lelki érzékenységről árulkodik. Az sem csak szójáték, amikor barátjának régen várt levele érkeztekor így örvendezik: „De mi ez? lehetséges ez? – Mit látnak füleim, mit hallanak szemeim? – Egy levél – ez a levél –, az ördög vigyen el † az Isten legyen velük † Öntől van! valóban Öntől: ha nem állna a tél az ajtónk előtt, most feldönteném a kályhát! De minthogy a kályhára már most is gyakran van szükségem, és a jövőben még gyakrabban óhajtom használni, engedje meg, hogy csodálatomat mérsékeljem, és csak néhány szóval mondjam, hogy rendkívüli módon örülök az Öntől és oly nagyra becsült családjától érkezett híreknek.”
Akár ária-szöveg is lehetne ez a frappáns kis levélrészlet, szinte belehalljuk a mozarti lelkendező, örömteli muzsikát is. Hasonló kifejezésű zenei részeket bőven találunk emlékeinkben is az ismert Mozart-művekből. A levél keletkezésének idejéből való a remekmívű tréfa a falusi muzsikusokról (Ein musikalischer Spass), és a talán legközismertebb Mozart-remek az Egy kis éji zene. Ekkor 1787-et írnak a naptárban, Mozart talán legboldogabb évének dátumát. Ez év végén valami történt Mozart életében, ami megingatta anyagi helyzetét, és élete utolsó négy évében majdnem lehervasztotta arcáról az öröm mosolyát. De Mozart örömre született, ezt senki és semmi el nem vehette tőle.
