"Ezek között ki rakna végre rendet?"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 17. (535.) SZÁM — SZEPTEMBER 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Arthur Rimbaud Amerikában - Cseh Tamásnak, a túlpartra
Konzervatívként az avantgárd vonzásában - Beszélgetés L. Simon László költővel, vizuális művésszel, a Magyar Írószövetség titkárával
Kántor Lajos
Édes Öcsém! - A történet a malomban is folytatódik
Cseke Róbert
Versei
Zsidó Ferenc
A cipő
AYHAN GÖKHAN
Versei
Simoncsics Péter
Teátrista teátrum nélkül, avagy Csokonai „fekete komédiája” (befejező rész)
Szőcs István
JEGYZET - Ha írnék Dänikennek…
Ungvári László Zsolt
Petőfi hullása
Cseh Katalin
Áhítat
Világtalan világosság
Szántai János
Drakula. Drakulák
Antal Balázs
A napfény és mögötte a rács
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATJUK A ZENÉT? - Amit ráviszünk a zenére
Hírek
 
Cseke Róbert
Versei
XX. ÉVFOLYAM 2009. 17. (535.) SZÁM — SZEPTEMBER 10

a málnarózsa

a málnarózsát
mely összefonódott egykoron
a városi csöndes lombbal
elpusztítottad
gyöngye még hasonlít fehér aranyra
új behatárolás újabb betűjelek
sóban a kert és sóban a hold
nem fekszünk már egymás
kitalált teste mellett
a konok látomás is csak arra jó
feloldódom az emlékekben
mint kigyulladt málnarózsa
te leveted asszonyos
illatú selyemruhád
izzón
visszafogadnál
vörösen habzó metaforát
recsegő tüdőd rózsaszagába
bár én
mint máztalan agyagrács
csak minduntalan
ellen-ellenkezem


Iraq

A holdfény letapogatja a sraprellt,
az antik tárgyakat, a bio zacskót,
az elhasznált óvszereket,
az ünneplő valószínűtlent...

Lövöldözések a napban
(üvölt a megafon is),
a fegyverek, mint férfiszervek,
kopaszon dörregnek –
mintha a múltban.

Háborog a hatáshatatlan.

Sápadt polipok nyitják ránk a zsilipeket.


(a magyar nyelvet...)

a magyar nyelvet lelőtték
egy sarki üzlet kirablásakor
jelentik többen is
Joyce rajongók
merénylők
imádandó lelkükben a verőfény
szemükben a dollár

a keletiek költeményei kiállóan
                                primitív kihatásúak
gyakran perverzek s betegesek – mondják
a poszt-szovjet versvilág hisztériás
folyton okoskodó
dohos kötegnél többet nem termelt

visszakanyarítok életemből
                               egy tisztátlan szobát
mosatlan teraszán didergek
homálytalan mégis kioldhatatlan
a titok melyet ennél is jobban kedvelek

nem akarok remélni egy bálnapillanatot...

tépj ki minden írásjelet a szemöldöködből
hogy ne essék tévedés –
a néma nyelv mi hozzám szól
visszaszalad a hieroglifákig


Gumiljov disznóvadászaton tízmillió román képviselővel

„Nézzétek mind, a szőrzetem hogy áll föl”

                                                Nyikolaj Gumiljov



a politikum épp úgy megrészegült
                                       a vers szagától
akárcsak én a hipermarketektől
kéne egy pohár szesz
lassan már 20 éve
ostoba belső arccal állok
egy képzeletbeli kertben
kezemben ezüst csörgő
s mégsem vagyok kígyó
szerintem ha nem szorítaná puhán
csecsszopó orromat
magához a hülyeség
síkos-mohos kő lehetnék
ellebbennék egy vaskakas
rozsda-szárnya mellett

az égbe
mindörökre
yeah!


minden

kiszopnám a saját mellkasomból is
                              ezt a sort ha tudnám
(............................................)

“imádlak Loum s velem együtt
                    minden imád” (Apollinaire)
látkép a világban
szeretkezéssel

néha A nővel...

az idő sovány segge alatt törhetetlenül
fékútjában a fuck you-s generációnak

újrakonstruálva mostmár az egyedüli
                                                  lehető jel:
a legszebben gyulladó lékseb

fekete köröttem minden szélütötte őrvár
néha egy-egy megadásban megkapaszkodó

kövéren elterülő csípő, mint a fény
bennük visszhangtalan lüktetés

míg mellemben kullogó állatkert-esték
testemben silány gepárdmozdulat

és még más is van itt
sok orgazda, lopás

Jimmy Hendrix, ropogós hajlamok
s szabadság...

előre-hátra
sikongó odafigyelés

minden, amiért jogom volna istennek lenni
meg más, amiért egyáltalán nem volna jogom


Ó

a közöny vert az éjszakába szegecset
szárnyas szirének mind majmok a láthatáron
múlandó nyúlványai az időnek...
lásd minden zavaromban
újra kicsomagollak...
légy te örök isteni kínok bölcsőjén a tisztaság
visszatérő magömlés új hímek hasán

(Ikarosz ha vagyok
nyeregbe fogom a halált
seggem alatt
hatalmasat dobbant a paripa...)

légy harapós kutya
istenibb Heraklésznál
légy kárhozat károk között
roskadó ellenfelem
légy te szelek templomosa
fosos öregasszony




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében