Magunk gravamenje
A Helikon 14. számában megjelent Esterházy Péter esszéje, valamint Nicolae Manolescu laudációja az íróról, csak éppen arról nem szóltunk, mindez mely alkalomból. Tehát: június 12–15. között a Romániai Írók Szövetsége megtartotta nyolcadik Nemzetközi Irodalmi Konferenciáját Éjjel-nappal irodalom címmel a fekete-tengeri Neptun üdülőhelyen.
A rendezvénysorozat idei díszvendége a Kossuth-díjas Esterházy Péter volt, aki június 14-én Mangálián olvasta fel a Helikonban is közölt Közép-Európa mint seb, homály, hiba és reménytelenség című esszéjét. A konferencia záróünnepségén Esterházy Péter a külföldi írónak járó legrangosabb romániai elismerést, az Ovidius-díjat vehette át, az ünnepeltet Nicolae Manolescu, az Írószövetség elnöke méltatta.
Esterházy Péternek eddig hat könyve jelent meg román nyelven, a Hahn-Hahn grófnő pillantása és a Hrabal könyve című köteteit június elején mutatták be Bukarest legnagyobb könyvesboltjában, a Cărtureşti-ben. Mindkét kötetet, valamint a tavaly megjelent Harmonia caelestist és a Javított kiadást egyaránt Anamaria Pop fordította román nyelvre. Ezért a rendkívüli teljesítményért Anamaria Pop megkapta a Romániai Írók Szö-vetsége 2008-as műfordítói díját.
Hosszú betegeskedés után, augusztus 7-én elhunyt Cseh Tamás előadóművész, dalszerző, író. Halálát tüdőrák okozta. Cseh Tamás 1943-ban született Budapesten, de 13 éves koráig a Fejér megyei Tordason élt. Elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, majd az egri Tanítóképző Főiskolára és a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt. 1970 óta dolgozott Bereményi Géza íróval, filmrendezővel, aki dalainak szövegírója volt évtizedekig; alkotótársai voltak továbbá Csengey Dénes és Másik János. Legismertebb, Bereményivel közös lemezeik: Antoine és Désiré, Levél nővéremnek I-II., Fehér babák takarodója, Műcsarnok, Utóirat, Új dalok, A telihold dalai. 2001-ben, állandó szerzőtársával együtt, Kossuth-díjjal tüntették ki. Cseh Tamást augusztus 27-én helyezték végső nyugalomra Budapesten.
Hetvenhét éves korában, augusztus 9-én elhunyt Sulyok Vince költő, műfordító, történész. Ménfőcsanak szülötte az ’56-os forradalmat követő megtorlás elől emigrált. Pályafutását választott hazájában, Norvégiában teljesítette ki. Egyik legjelentősebb alkotása az a norvég nyelven írt kötet, amely több mint 700 oldalon mutatja be Magyarország történetét. Művét tankönyvként használják a skandináv országok egyetemein. Sulyok Vincét 1994-ben Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki. 1975-ben megkapta Oslo város irodalmi díját, a norvég nyelvű Petőfi-válogatásáért. Temetése Oslóban volt augusztus 20-án.
Élő nyelv, élő irodalom – Hagyomány és kihívások címmel, augusztus 12. és 14. között tartották a 37. Tokaji Írótábort. A tábor résztvevői idén Kazinczy Ferencre is emlékeztek. Tokaj mellett alkalmi helyszíne is volt a rendezvénynek, ugyanis Kazinczy születésének 250. évfordulója alkalmából Széphalomban is vendégeskedtek a jelen levő írók, irodalmárok. A szakemberek a nyelv általános helyzetéről, sorsáról, megújításáról tanácskoztak.
