"értsd meg a szót: árban és apályon"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 18. (536.) SZÁM — SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Demeter Zsuzsa
Bé-vezetés Kazinczyba
Petres László
Udvarok, terek lakója - Beszélgetés Fekete Vince költővel, a Székelyföld főszerkesztő-helyettesével
Szőcs István
JEGYZET - És mégis minden másképpen – van!
Ady András
Versei
Tóth Mária
Biciklivel a fák közé
Tar Károly
Versei
Fekete Vince
Versei
Szalma Réka
Versei
Vincze Ferenc
A dolmányos varjú vacsorája
A múltról és a rigóról
A rigónőről
Borbély András
Ami szent és ami vad (Erdély, helyhatározás)
Necz Dániel
Karrier
Sorbán Attila
Vaníliás gumicsont (regényrészlet)
Kozma Dezső
Arany János költő-arcképei
Xantus Boróka
Szétszórt csontokból összerakott múlt(ak)
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK ZENÉT? - meg – IGÉZETT zene
Októberi évfordulók
 
Ady András
Versei
XX. ÉVFOLYAM 2009. 18. (536.) SZÁM — SZEPTEMBER 25.

Végtelen


mindig mások álmai
mélyén, mint túlhordott
magzatok, csak tények
hunyt szemű embriói
vagyunk, test nélkül,
körvonalak, sejtelmek,
valótlan valók

(micsoda brilliáns karrier:
más erotikus vagy
rémálmának lenni)

valaki éppen felébredt,
a semmi csatlósaként
lét és nemlét közt hagyott,
csak remény, hogy más is álmodik
velem, s a szíve alatti végtelen
halálban tovább álhatók


Helyszínelés

Rám savanyodott álmom
mélyén lemondóan szemet
hunynak a fakuló színek,
ez nem túlélés, csak a halál
előjele, foltokban kiült már
bőrömre az idő, s csontjaimról
levált lelkem minden emléke
a beteg felszínre került, ez nem
pihenés, ez maga a bomlás.

Lassuló érverést keres
csuklómon egy idegen
kéz, ujjai alatt pillanatra
élénkebb a kábulat, ez
nem lehet isten, csak egy
félszárnyú asszony, ki
magát feloldozni képtelen,
sejtem már, nem is megváltás...
hisz csak bűnjelek után kutat.


Introvizio

Lelki tájakon égig
érnek a hajnalok és
csendesek, mint a fulladt
tüdejében rekedt víz,
nincsenek hullámok,
sodrás sincsen, csak
végtelen partokon osonnak
hosszú sorban az eltévedt
bokrok, az erdő fejjel
lefele lóg, zöld vére
ághegyen dobol, s bár
ott istennek hívják a ködöt,
vagy halálnak melyben
eltévedsz, bennem nincs
harag, hisz hang nélküli
buta hinta a táj, s én félelem
vagyok, tüskéktől mentes,
mint kifordult sündisznó,
oly selymes.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében