1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Vak űr

Csak azt nem értem, sehogyan nem foghatom, ott lenn
majd, odalent a gödörmélyben milyen az vajon, engem
mikor a sárba, a férgek, lárvák és gyökerekhez
majd leeresztnek. A lelkem is belereszket, elégek,
érzem, ha csak eszembe jut is, hogy étkei vogmuc
mind, melyből vétettünk, az anyaföldnek – örökre.  

Egy amazonra

Nincs az a segg, amit önként, vígan te ki ne nyalnál.
Faszból és... pénzből sincs soha néked elég
széles e tájon. Rettentők a Te fegyvereid, mert
nyelved és a pinád, mint a kesely: lecsap ám!

Egy embertípusról

Semmi se jó és semmi se tetszik. Ha az idő rossz,
az a baj. Ám ha a nap fényre derűl, az a gond.
Sírnak fúrtfeszt, és úgy szűrik a szót fogaik közt,
mint a ludak, sziszegősen: kicsi a fizetés,
semmi a péndz, nem elég. Dolgozni pedig – s eleget! – kell.
És a gerincük olyan, mint maga a tulaj, oly
egyenes, oly karakán, nem hajladoz az ide... sem túl.
Mint a tehén meglöttyedt csecse! Oljan szilárd!

Számmisztika egy nagyszájúra

Egy éjjel hétszer dugok. Így dicsekedtem eleddig,
még fiatalként. Most, hogy öregebb vagyok, ágy
kell inkább, aluvás… Örülök, ha a fal fele fordul
az asszony, s évenként kijön az a dugás.