1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Kezemben hosszú kés

Kezemben hosszú kés
És így vagyok nyugodt,
Mindenhol repedés,
Az Isten elhagyott.

Vagy itt se volt nekem,
Sorsom bizonytalan,
Markomban végzetem,
Sehogy sem oktalan.

Bilincsel minden ujj,  
Nem szökhet el sehogy,
Sok színes, nagy lebuj,

Élét koptatva fogy
S rímet így vág, ha van
Díszít’ni halk szavam.


részeges mondóka

egy kocka
két kocka
ejnye hát
hogy tudja
ez a láb

egy jobbra
egy balra
ki van már
taposva
a világ

egy utca
két utca
mindegyre
hangosabb
miatyánk

egy tudja
hogy tudja
mindenre
rászáll a
hazugság

úgy volna
jó volna
mindenki
kúrálja
ki magát


Cipők zoknival

Cipőtalpakban száradó sár,
Mocskos és átázott lábbelik,
A zoknik lyukadó magánya,
Feketén elnyúlik reggelig.

Fűzők csomóra megkötve jól,
Esőszagtól bűzlő éjszaka,
Léptek melege párolog s a
Hétköznapok tűhegyes szaga.

Úgy aludj, nem alszik semmi sem,
Csak te fekszel árván s betegen,
Körül félhomályban leng a vég.

Esőszag, bűzlik az éjszaka,
Otthon vagy, de nem találsz haza,
Lyukadó magányban ténferegsz.