"Boldog vagyok, de a földön maradok."
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 21. (539.) SZÁM — NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Nitzkydorf
„A téma választ engem” - Beszélgetés az irodalmi Nobel-díjas Herta Müllerrel
HERTA MÜLLER
A gödör
A varangy
Papp Attila Zsolt
Novemberrém
ESTEBAN ZAZPI DE VASCOS Y AITZGORRI
Versei
Szőcs István
JEGYZET - Hol volt? hol nem volt? Volt egyszer egy történelem…
Lászlóffy Csaba
Versei
Hajós János
Bagatellianus naplójából
Merényi Krisztián
Bejelentés
ŞTEFAN MANASIA
ostroveni. életek és kapcsolatok
VÉGH BALÁZS BÉLA
Levél (Veresmartról) a hitveshez
Tóth Mária
Napok, éjek, hetek, évszakok
M. BODROGI ENIKŐ
Opera a határon
Szántai János
Big Mac kaviárral, avagy a Becstelen brigantyk
Lipcsei Márta
Versei
DOBÁS KATA
Ikonikus szóváltás térrel, idővel
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK ZENÉT? - Miért hallgatom a Máté-passiót?
Hírek
 
Karácsonyi Zsolt
Nitzkydorf
XX. ÉVFOLYAM 2009. 21. (539.) SZÁM — NOVEMBER 10.

Megint a Kárpát-medence érckakasait csapkodták az irodalmi Nobel-díj kiosztása környékén rendszeresen meginduló szelek, mert egy bánsági sváb írónő nyerte el a legrangosabb irodalmi kitüntetést, ami nem volt teljesen váratlan; ám, sokan csalódtak ismét, hiszen a világirodalomban elismertebb, népszerűbb szerzők helyett éppen Herta Müller kapta meg a díjat, ki tudja, miért – mondták sokan. Mások örültek, mint Temesváron, ahol több százan vonultak ki az utcára a díjazott megnevezése napján, annak estéjén, hogy ünnepeljék a szerzőt. Azt a szerzőt, aki 1987-ben távozott az országból és jelenleg Berlinben él, egészen távol azoktól a helyektől, ahol hajdan az ősök mocsárláztól kínozva is egyre növelték a művelhető földterületet. Telepesek voltak, de új anyaföldet teremtettek maguknak, azon a soknemzetiségű területen, amit magyarul Bánságnak nevezünk. Amit elhagytak oly sokan, a legtöbben mégis azután, hogy az éppen Temesvárról elindult decemberi forradalom, legalább, néhány derűs nap, esetleg hét erejéig, de győzedelmesekedett. Húsz év telt el a forradalom óta, és Lenauheim mellé egy újabb bánsági település, Nitzkydorf neve is felkerült a német irodalom térképeire. Az a falu, ahol 1977-ben még több mint 1100 németajkú ember élt, 2002-ben pedig már csak 19.
A házak, a jellegzetes sváb házak, udvarok egy-két emeberöltő erejéig még minden bizonnyal őrzik az emberek nyomát, akik itt laktak valaha, azt hittük itt lesznek mindig is, aztán hirtelen távoztak és csak a hiányuk nyomát lehet kitapogatni, ha leszállunk egy hajdan svábok lakta falu monarchiás időket idéző vasútállomásán, és elindulunk a nyomukban elburjánzó idegenség jellegzetesen közép-európai futónövényei között.
A magára hagyott szülőföld, a bánsági svábok szülöföldje a maga módján ünnepelt a temesvári utcákon, hiszen hiába is hódítja vissza az idő mocsara a kiszárított földeket, hiába is költöznek mások a szülői házba, a tény, hogy itt voltak, korántsem idegenként, de tettrekész, komoly, derűs szomszédokként, most már bárkihez eljutó információ lesz, széles e világon. Ünnepeltek, akik itt maradtak, hiszen a szó 22 év után, e díj által is bizonyítottan, mégiscsak győzött a pusztulás felett.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében