"Boldog vagyok, de a földön maradok."
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 21. (539.) SZÁM — NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Nitzkydorf
„A téma választ engem” - Beszélgetés az irodalmi Nobel-díjas Herta Müllerrel
HERTA MÜLLER
A gödör
A varangy
Papp Attila Zsolt
Novemberrém
ESTEBAN ZAZPI DE VASCOS Y AITZGORRI
Versei
Szőcs István
JEGYZET - Hol volt? hol nem volt? Volt egyszer egy történelem…
Lászlóffy Csaba
Versei
Hajós János
Bagatellianus naplójából
Merényi Krisztián
Bejelentés
ŞTEFAN MANASIA
ostroveni. életek és kapcsolatok
VÉGH BALÁZS BÉLA
Levél (Veresmartról) a hitveshez
Tóth Mária
Napok, éjek, hetek, évszakok
M. BODROGI ENIKŐ
Opera a határon
Szántai János
Big Mac kaviárral, avagy a Becstelen brigantyk
Lipcsei Márta
Versei
DOBÁS KATA
Ikonikus szóváltás térrel, idővel
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK ZENÉT? - Miért hallgatom a Máté-passiót?
Hírek
 
ESTEBAN ZAZPI DE VASCOS Y AITZGORRI
Versei
XX. ÉVFOLYAM 2009. 21. (539.) SZÁM — NOVEMBER 10.

Önmagáról


Sírjatok lányok, toledói szüzek,
kihunytak benne a lobogó tüzek,
Esteban Zazpi már csak semmit üzen.

Sápadt arcába két szeme behamvadt,
úttalan utakon szédelegve baktat,
esti szállása polyva-szalma asztag,

hiányok viszik őt, kísérik átkok,
lovát elkötték társak, a zsiványok,
őmagát kötözte  céda donnákhoz...

Zsoldos lett, esküt megszegő szökevény,
szidott királyt, papot, grandot, híg erényt,
sokszor szerzett mocskolodó költeményt.

Kevély hapsi volt, címtelen, rangtalan,
hazudott szerelmeket hasztalan,
hol volt, hol nincs – egyáltalán, hogyha van,

szomorú, akár egy fűzfa tört ága,
alatta alszik el, mint három árva,
hová is mehetne, senki sem várja...

Valaki elcserélt, te senkiházi,
hej Esteban Zazpi, Esteban Zazpi,
a sátán zálogházából ki vált ki ?!

Sevilla, l778



Egy többszörös özvegyre
               Alonso de Alcaudete nyomán

   Kérte, kérte a legény,
de a céda azt felelte:
– Más csortánnal hálok még ma én.

   Kérte, kérte: – Hé, bolondom,
tenyérjóssal enyelegsz, mért teszed?
Légy asszonyom, légy a sorsom,
még ma feleségül veszlek.
– Nem lehet, azt nem lehet –,
mond a hölgyemény.

   – Meg vagy hát te bolondulva?
Az oltár elé más vezet?
Özvegy leszel újra s újra,
mert te mindig mást szeretsz.
– Férjhez mindig a pénzhez megyek –,
mond a hölgyemény.

   – Mért ne vegyek újabb férjet?
Unom özvegy sorsomat,
magamban az ágyban félek,
ha nem csipik faromat,
kell az özvegyfátyol a fenének –,
mond a hölgyemény.

   – Jöjj, ha mondom, szólt a pásztor,
mért léssz másnak az asszonya?
Énekeltelek én már  százszor,
másnak hull rólad a szoknya.

 – Ne árulgasd itt nekem magad.
Tüzed meg se égetett,
voltál csak futó kaland,
mások tömték erszényemet,
etettem véled a meszet –,
mond a hölgyemény.



Egy virágszálról


Dicsérem és félem,
őrangyalnak hívom,
szomjaztam halálig,
mégsem adott innom,
alkonyatra nyíló
fekete liliom.

Pillanatig szép vagy,
esti szélben ingón,
de én tudom, látom:
ott nyílsz minden síron –
éjfélt üt az óra,
fekete liliom.

Látni csak én látlak,
fölül minden kínon,
örökkön örökre
átmentél a hídon,
vélem te is elmúlsz,
fekete liliom.

Tündökölsz az éjben,
ömlik dánom-dínom,
pillangók röpködnek,
beléd hal milliom,
kérészek szűlője,
fekete liliom.

Gyöngyökkel virágzol,
azt játszod, hogy titkon
lobog a láz rajtad,
akárcsak egy ringyón –
az idő sose vár,
fekete liliom...

Nevedet homokba
vérvörössel írom,
bódító kelyhedből
mérgek mérgét iszom,
kárhozat, átok vagy,
fekete liliom.

Krisztusi sebembe
beleszakadt szigony,
te voltál a mámor,
te voltál az iszony –
megszültél: megöltél,
fekete liliom.

Illanó gyönyöröd
földre hullt nőszirom,
lelked tán fehér folt,
fekete liliom,
másnapi árvaság,
hajnalba hullt lim-lom.

Ferenczes István átköltései 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében