(Napszélre)
Ma
véradás közben
játszani kezdett
fejemben a szédület
fényorgonája
a szomszéd kórteremben
betontörő
dolgozott bennem is
a lelkifurdalás
a tűszúrás nyomán
felvillant
és összerogyott
a három szökőkút
amiket estére
neked ígértem
(Afrodité)
Menj innen Afrodité,
e mitikus izgalom nem való nekem,
csapzott, ambróziaillatú hajamat
kancaszagúnak nevezi majd a feleségem,
sosem fogja elhinni,
hogy karjaidban vele voltam.
(Amit ma
megtehetsz)
Egy kicsit nyugtalanító,
hogy mindenki élni akar...
S ha e lengőhídon nem lehet,
akkor odaát. A túlsó parton.
Ahol lemegy a nap. Pásztor-
órákat (pasztörizált perceket!)
tölteni a jövő subáján...
Lefoglalnak minden sírhelyet:
a túlvilági kényelemért
folyik a velőtrázó verseny.
Franciaágyat, párnás koporsót
látnak minden diófában.
Fülbevalót a csillagokban (?)
Úgyhogy igyekszem én is.
Az ükunokám lagzijára
leszerződtettem 3 rigót
s 1 basszuspacsirtát.
(Hajnali viadal a
stafétahordozókkal)
Álmomban gyakran
egy kiéhezett farkassal viaskodom
végül feladom
halottnak tettetem magam
mire az álomordas
kedvező rugalmassággal
medvévé változik
csalódottan bömböl
mesterséges légzéssel éleszgetni próbál
bősz feje
hirtelen ébresztőórává változik
és vége az ővé vagyok
(Kávétükör)
A tóparti séták
leegyszerűsödtek,
életem egy csésze körül forog.
A hajnal tükre fekete,
gondolataim kavicsok.
Bámulom a kávét,
mint egy gyászoló csodaforrást.
Mint régiek,
a napfogyatkozást.
(Terveim füstje)
Terveim: tékozló fiúk –
szótlanul hagyják el
a szülői számat.
Meghúzodnak
a dohányfüst bokraiban,
félek, egy szép napon
levadásznak...
(Bürökpohár
és tüskebor)
Kellett nekem (bel)világot látni,
ó, egek! Fintorgó kígyók,
vagy kígyózó fintorok ezek?!
Nincs olyan bányásztükör,
vezérfing (fonál vagy eszme),
mi útvesztőmből kivezethetne!
Jobb lett volna társas magányban…
Eltévedtem a szakállam bozótjában.
(A szavak hasznáról)
Szavakra ne bazirozz.
Mind felröppenni vágyik.
Trónolni szószéken,
herpeszkedni aranyszájon,
kulcsként forogni
megindító versben.
Pedig nem valók oda.
Úgyhogy kegyelmet/szerelmet
ne kérj! Nincs rá szószedet.
Kenyeret, cigit. Azt lehet.
(Káposztalepkévé
vedlett
rózsapillangó)
Ezt teszem-veszem már évek óta,
tekintetem fúrom fűbe-fába.
Szemem előtt a szem-telenség lebeg,
mint az éleslátás netovábbja.
Pillantásaimat mennyit köszörültem,
edzettem őket köveken,
öveken és kebleken,
bibircsókon, farkasszemeken!
Mára már nincs a dolognak tétje.
Egy öreg káposztalepkétől tudom,
hogy nincsen,
nincsen a rózsáknak veséje.
