Kilép a rendelőből, megkönnyebbülve böki oda a soron következő betegnek:
– Ön következik!
Örömmámor itatja át az utcán, ismét kifogástalan a vérképe. Szerencsére felesége az angol mellett elsősegélyt is oktat. Felhívja őt telefonon.
– Koccintunk, angyalom! Tökéletes, mint két hete!
Amaz eljátssza a lelkesedőt, bár rettenetesen unja férje krónikus hipochondriáját. Mégha egy nyápic ficsúr volna, de ő hetente négyszer futja körbe a Margit-szigetet, világéletében sportolt és rengeteg gyümölcsöt fogyaszt. Általában ötször mos kezet kórház vagy orvosi rendelő után, sőt otthon háromféle fertőtlenítővel sterilizálja magát.
Hazaér. Az asszony nem mosogatott el. A gyerekek még lent fociznak. Előkészíti a másnapi dolgait és megvacsorázik. Az egészségkonyhából hozatja futárral, csak bioételt hajlandó enni. Az asszony nem főz.
Fiai, Bence és Stájer feldúltan rontanak be az ajtón. Nyelvlógatva ülnek asztalhoz. Energikus gyermekek. Suli után irány a focipálya, otthon összecsapják a leckét, gyorsan befalják a vacsorát és alig várják, hogy fürdés után végre leülhessenek tévézni vagy számítógépezni. A szülők szerint apjuk erős csontozatát és anyjuk intelligenciáját örökölték. Kizárólag a legtökéletesebb gének keveredését hajlandók gyermekeikben fellelni. Pedig Bence, a kisebbik gyakran mos kezet.
A férfi határidős munkája miatt három hétig nem jut el orvoshoz, de rögvest pótolja. Az adjunktusasszony mosolyogva nyújtja át a leleteket.
– Drága uram, a PHT-ja 109-es a 86-102 helyett. Ez nem jelent rosszat, talán többet idegeskedik, picit emelkedett a halcedsav-értéke.
– Ez viccnek is rossz… Ugye nem mondja komolyan? – csuklik el a férfi hangja.
– Tökéletes egészség! Legalább világos, hogy nem vitaminrobot, hanem hús-vér ember. Mintha a kitűnő tanuló a húsz ötös mellé beszerezne egy négyest! Emberibb, szimpatikusabb lesz; még a tanár szemében is.
A fiatalembert képtelen megnyugtatni az adjunktusasszony, feldúltan ront ki a rendelőből. Fittyet hány aznapi feladataira. Nejével türelmetlen, gyerekeivel lekezelő.
– Mi történt? Keresel valamit? – faggatja a feleség.
– Hagyj, kérlek.
– Olyan vagy, mint egy veremből szabadult pávián.
A fiatalember bekapcsolja a számítógépet. A PHT-szint emelkedése valóban savproblémát jelent. De vak rémüle-tében nem észleli, hogy klinikailag csak akkor jelentős, ha nagymértékű. DR+ vagy pritansüllyedéssel párosul. 130 alatt önmagában jelentéktelen differencia. Savcsökkentő szedése javasolt. Rákeres a PHT-val kombinál egyéb eltérések súlyosabb változataira. Fehérvérűség mellett a magas PHT-érték fokozhatja annak súlyosságát. Áttér a leukémiára. Magába építi a halálos, halállal végződhet, magas halálozási arány kifejezéseket.
Ájultan zuhan le a székről. Felesége könnyedén magához téríti. Szánakozik férjén, mosolyogni se bír már rajta. Nyugtatókúrára próbálta rávenni, de a férfinak esze ágában sincs gyógyszerhez nyúlni.
A férfi homályosan emlékszik a géphez ülés pillanatára, ám a halálos kór diagnosztizálására tisztán. Több és több időt tölt gyermekeivel. Csendesen készül a halálra. Nincs ereje újabb vizsgálatokhoz. Beletörődik. Nem akar kórházban meghalni, ragaszkodik az otthonléthez.
Valamelyest feléleszti életösztönét Stájer frissen szerzett vízilabda-bajnoki címe. Bence fiát pedig igyekszik becsülettel az életre hangolni, hisz ő az elesettebb, a kisebb, akiben egyre inkább látja önmaga apró mását. Feleségének nem beszél betegségéről, úgyse hinne neki.
Este a férfi óriási újságot közöl:
– Drágáim, összejött egy-két üzlet. A téli szünetben irány a Karib-szigetek. Napfényes karácsonyunk lesz. Sokat töprengtem, hol lenne a legjobb… Eddig még csak Dél-Európában nyaraltunk.
*
A repülőgép nagyokat rázkódik. A pilóta bemondja, hogy nem kell aggódni, a turbolenciától rázós kicsit az út. Hősünk elfehéredik, három üveg sör után se nyugszik meg. Felesége tátott szájjal húzza a lóbőrt. Bence totálisan bezsongott. Az ízletes koszthoz se nyúl, nehogy valami különleges látványról lemaradjon.
Lassan döcög a taxi. Csiricsáré falvak, hézagos aszfaltutak. Egymást váltják a pazar épületcsodák és a rozoga tákolmányok. Leszakadt vezetékek árulkodnak a nemrég itt tomboló Veszna-hurrikánról. Hosszú, egyenes út vezet az óceán felé. A fiatalembert büszkeség tölti el, hiszen haldoklás közben nyújtja mindezt a családjának.
Megérkeznek az ötcsillagos luxus-bungalókhoz. Első emeleti rezidenciájuk a fehérhomokos, világoskék tengerre néz. Az erkély hatalmas. A fiatalember meglepetésnek szánta, direkt nem mutatott róla képet. A medence és a tenger között mindössze ötven méter lehet.
Az ebéd akár fürdőruhában, a nádfedelű étteremben is elfogyasztható. Premier plánban a tenger. Olykor homokot hord be a szél, de a személyzet azonnal orvosolja a kellemetlenségeket. Legalább száz különféle ételt kínál a svédasztal. Szakácsok ajánlják frissensültjeiket. A házaspár az illatos langusztából kér, azután különféle egzotikus gyümölccsel rakják tele az asztalt. Bence és Stájer először a süteményestálakat rohannák meg, de anyjuk meggyőzi őket, hogy illendő lenne mással kezdeni. A szülők fehérrummal isszák az ananász-, banán- és kókuszalapú koktélt. Stájer és Bence ugyanazt rum nélkül.
Fakultatív útra fizetnek be. Egy lapos sziget, aprókavicsos partszakaszán köt ki hajójuk. Bennszülöttek várják frissen sült, pikánsan fűszerezett homárral a vendégeket.
– Annyira jó itt! – kiált fel Stájer.
– Nem akarok hazamenni – szólal meg az ábrándozó arcú Bence is.
A három hétből csak öt nap telt el. Az asszony beleszerelmesedik a tengerparti La Bamba Kávézóba. Dezsavű hatja át a trópusi virágoktól illatózó, félig nyitott helyiségben, ahol mindig szól a szamba.
Egyik délelőtt mindnyájan a tengerparton. Az asszony a napernyő árnyékában olvas. Bence és Stájer hol a tengerben pancsolnak, hol a parton kergetőznek. Csak nagy ritkán térnek vissza szüleikhez.
A daliakülsejű férfi félórát úszik. A vízből kijövet hullámzó, napfénytől csillogó fekete haját hátra csapja. Elterül a homokban. Csukott szemmel élvezi a napfényt, aztán elalszik. Jó húsz perc múlva hirtelen felül. Maga mellé gyűjti családját, és rendel négy kókuszkoktélt. Felteszi napszemüvegét. Szivarra gyújt.
– Szóval ezt is megértük, kedveseim. Az ilyen kiruccanások után szokás mondani, hogy akár meg is halhat az ember. Kedvesem, vigyázz a gyerekekre...
Az asszony ezt elengedi füle mellett, inkább a könyvre koncentrál.
– …Bence, te érzékeny fiú vagy. Légy objektív és erős, mert különben kihasználnak!
– Apu! Mi van veled? – kérdi Stájer.
– Te pedig, fiam, mindig állj Bence mögött, de sose vedd fel helyette a kesztyűt. Maradj az árnyéka, mint egy őrangyal. Téged nem féltelek. Kiállsz az igazadért, jól tanulsz, mindenhol befogadnak.
– Kérlek, nagyon kérlek, ne izgasd a gyerekeket – mordul rá az asszony.
– Téged sosem érdekelt az egészségem, olvass csak… De nektek, drága gyermekeim, tudnotok kell; nem csaphatlak be titeket… A papa búcsúzni szeretne. Beteg lett a vérem. Ezt egy nagyon okos adjunktus néni mondta, aki egyetemistákat tanít orvosi mesterségre. Sajnálom, rettenetesen sajnálom… a papa haldoklik. Bármikor a tükörbe nézek, egy halott ember tekint vissza rám… csuklik el a férfi hangja. Felesége ingerülten elhúzza a száját. A két fiú értetlenkedve néz öszsze, aztán az erőtől duzzadó, napbarnított apjukat méregetik, mintegy keresve rajta valami árulkodó nyomot, ami igazolja búcsúbeszédét.
