"Boldog vagyok, de a földön maradok."
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 21. (539.) SZÁM — NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Nitzkydorf
„A téma választ engem” - Beszélgetés az irodalmi Nobel-díjas Herta Müllerrel
HERTA MÜLLER
A gödör
A varangy
Papp Attila Zsolt
Novemberrém
ESTEBAN ZAZPI DE VASCOS Y AITZGORRI
Versei
Szőcs István
JEGYZET - Hol volt? hol nem volt? Volt egyszer egy történelem…
Lászlóffy Csaba
Versei
Hajós János
Bagatellianus naplójából
Merényi Krisztián
Bejelentés
ŞTEFAN MANASIA
ostroveni. életek és kapcsolatok
VÉGH BALÁZS BÉLA
Levél (Veresmartról) a hitveshez
Tóth Mária
Napok, éjek, hetek, évszakok
M. BODROGI ENIKŐ
Opera a határon
Szántai János
Big Mac kaviárral, avagy a Becstelen brigantyk
Lipcsei Márta
Versei
DOBÁS KATA
Ikonikus szóváltás térrel, idővel
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK ZENÉT? - Miért hallgatom a Máté-passiót?
Hírek
 
M. BODROGI ENIKŐ
Opera a határon
XX. ÉVFOLYAM 2009. 21. (539.) SZÁM — NOVEMBER 10.

2009-et ünnepi évnek nyilvánították Finnországban. 200 évvel ezelőtt, 1809-ben olyan történelmi eseményre került sor, amely gyökeresen megváltoztatta a finnek sorsát. Az 1808-1809-es orosz-svéd háború következtében Finnországot elszakították a Svéd Birodalomtól, amelynek több mint 6 évszázadon keresztül része volt. A Haminai békekötés (1809. szeptember 17.) értelmében egész Finnországot a cári birodalomhoz csatolták, autonóm nagyhercegségként. Finnország és Svédország között határrá vált a Tornio, északabbra pedig a Muonio és a Könkämäeno folyó.
Finnország számára pozitív változást jelentett az orosz hatalom alá kerülés, megalapozta számára a későbbi függetlenné válás útját. Svédországnak viszont hatalmas veszteséggel kellett szembenéznie, mivel jelentős területet veszített el. Arról pedig általában hallgat a történelmi diskurzus, hogy az 1809-es események legnagyobb vesztesei a Tornio völgyének nyugati oldalán maradt finnek voltak. Attól kezdve, hogy a folyó nyugati és keleti partján élő finnek közötti kapcsolat hirtelen és drasztikusan megszakadt, a Tornio-völgyi finnség kénytelen lett önállóan fejlődni, és az országhatár lassanként nyelvhatárrá is vált. Pedig a folyó sosem volt természetes határ. Nemcsak a szorosan vett völgy két oldalán laktak finn nyelvet beszélők, hanem távolabbi szomszédságában is, nyugaton és északnyugaton, mintegy húszezer négyzetkilométeren.
A 200. évfordulóról sokféleképpen emlékeztek meg mind Svédországban, mind Finnországban. Az egyik legméltóbb és legnagyobb visszhangot keltő megemlékezési módot a Háborús opera (finnül Sotaooppera) előadásai jelentették a svédországi Haparanda (finnül Haaparanta) városában június 26. és július 12. között.
Az opera librettóját Bengt Pohjanen írta, a Tornio-völgy legtermékenyebb művésze, a háromnyelvű (meänkieli, svéd és finn) író, költő, műfordító. Egy észak-finnországi lap azt írta róla ez év nyarán, az opera bemutatója után, hogy ha a szülőföld szeretetéből vetélkedőt rendeznének, Pohjanen nagy eséllyel pályázhatna az első díjra. Ennél találóbban nem is lehetne megfogalmazni az író életművének legmélyebb ihletforrását. A Tornio-völgyi élet tapasztalata ugyanakkor egy sajátos filozófiát alakított ki benne, a határ-létét, amelyben a „vagy-vagy” helyett az „is-is” a meghatározó élmény. Két nyelv, két kultúra határán, azon a területen, ahol minden békésen megfér egymás mellett. Valamiféle senkiföldje ez, nem lehet kisajátítani, hanem mindenkié, aki úgy érzi, a határ összeköt, nem szakít el.
Pohjanené volt egy határon átívelő színház ötlete, amelyben svéd- és finnországi profik és amatőrök együtt játszanak, két vagy még több nyelven.  A Háborús opera is ennek a jegyében, két kultúra egy-egy nagy egyéniségének együttműködéséből született, a svédországi Bengt Pohjanen író és a finnországi Kaj Chydenius zeneszerző közös munkájaként. Chydenius (sz. 1939-ben) Helsinkiben élő jól ismert zeneszerző, akinek sokoldalú tevékenysége az 1970-es évek első felében kezdődött. Egyike volt a legendás KOM-színház alapítóinak az 1970-es évek elején. Svédországban is dolgozott a musical műfajában, például Lennart Hjulström rendezővel. Több dalát máris örökzöldként tartják számon. 1996-ban Chydenius Pro Finlandia díjat nyert, 2006-ban állami zeneszerzői kitüntetésben részesült. A Háborús opera Bengt Pohjanennek és Kaj Chydeniusnak már a negyedik közös munkája. Ebből három egy trilógiát alkot, a Tornio-völgyről szóló hatalmas ívű munkát. Első darabja a Csempészopera volt 2004-ben, ezt követte a Laestadius-opera 2007-ben. A harmadik darab bemutatójára 2009. június 26-án, a Pohjanen 65. születésnapján kerül sor Haparandában.
Az író szerint a 19. század elején Stockholmban nem is tudták, mi történik a Tornio-völgyben. A háború után a svédek megszabadultak a finnektől, a finnek pedig a svédektől, de akik a Tornio-völgyben éltek és finn nyelvet beszéltek, azoknak családját, szülőfaluját, otthonát, nyelvét szakította ketté a határ, a „cár vörös vonala”. Ezt aztán „halott gyermekként” kellett 200 éven keresztül hordozniuk, mindaddig, amíg Pohjanen feltámasztotta operájával.
Az opera cselekménye Haparanda- Tornioban2 játszódik, és a háborús eseményeket a hétköznapi ember életén keresztül mutatja be. Szereplői a háborúból hazatérő közlegények, valamint az őket aggódva váró asszonyok és gyermekek. A mű elvontabb témája az ember törékenysége, lelki szépsége, belső ereje, továbbá az, hogy bármilyen körülmények között tud szeretni, képes megőrizni humorérzékét és a jövőbe vetett hitét. Mindezt a zene sokféle nyelvén is érzékelteti a mű: nem klasszikus értelemben vett operáról van szó, hanem olyan zenei alkotásról, amelyben az opera, a népdal és a sláger műfaja harmonikusan kiegészíti egymást. Kaj Chydenius szerint Pohjanen szövegét könnyű volt megzenésíteni, mert megragadóan szép, csupa érzelem és dallam.
A háromórás előadás hatalmas teljesítmény volt, amelyben Észak-Finnország és Észak-Svédország valamennyi jelentős színháza részt vett (az Oulu-i, a rovaniemi, a kemi, a norrbotteni és a Tornio-völgyi színház), s ezek mellett még több amatőr társulat is. 136 svédországi és finnországi professzionális és amatőr színész és operaénekes adta elő három nyelven: meänkieli, svéd és finn részek váltakoznak egymással, de vannak benne francia és német nyelvű rövidebb betétek is. Az előadás színhelye a Tornio folyó partja volt, háttérként pedig a gyönyörű, neoklasszicista Alatornio-i templom a folyó túlsó, finnországi partján. Az operát ketten rendezték, Ulf Fembro, a Tornio-völgyi színház igazgatója és Pia Suonvieri, kétnyelvű (finn-svéd) performanszrendező. Az igazgatónak már van tapasztalata a Pohjanen-Chydenius operák színre vitele terén, ugyanis ő rendezte a Laestadius-operát is. A svéd anyanyelvű Fembronak saját bevallása szerint csak most nyílt alkalma megismerkedni a finn nyelvű Tornio-völgy történetével, erről ugyanis a svéd történelemkönyvek hallgatnak.
Mintegy 260 ezer euróba került a Háborús opera megrendezése, 11500 néző látta, és a jegyárakból befolyt pénz 220 ezer euró. Szinte hihetetlen, ha belegondolunk, hogy Haparanda városának összlakossága 4800!
Olyan jelentőségű kulturális esemény volt ez, amely a Tornio-völgy történetének legtraumatikusabb emlékét végre ki merte mondani két évszázados csend után, s amely a művészi élményen túl végre a gyászmunkát, a feldolgozást is lehetővé teszi azok számára, akik leginkább megszenvedték.
A Tornio-völgy története azonban nem zárul itt le. Bengt Pohjanen már a következő opera librettóján dolgozik.


Jegyzetek

1 Lars Levi Laestadius (1800-1861) a lutheránus egyházon belüli ébredési mozgalom elindítója, akinek nagy szerepe volt a finn nyelv megőrzésében is a Tornio-völgyben.
2Ikervárosok a svéd-finn határon, Haparan-da a svéd oldalon, Tornio a finn oldalon. Az 1808-1809-es háború előtt Haaparanta csak egy kis falu volt, amelyet azután fejlesztettek várossá, hogy Torniot, amely fontos kereskedelmi központ volt, elveszítette Svédország.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében