"Fekete hóra a dolgok rendje szerint fehér varjú száll"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 22. (540.) SZÁM — NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Cseke Péter
Társbérletben a történelemmel - A húsz éve elhunyt Bözödi György főművének előtörténetéről és utóéletéről
Papp Attila Zsolt
„Nem érdekel a teljes fiktivitás” - Beszélgetés Grecsó Krisztián íróval, az ÉS szerkesztőjével
László Noémi
Indul a bakterház – tánclépésben
Balázs F. Attila
Minimál
Fodor Sándor
Levél Jánky Bélának – odaátra
Jánky Béla
Haikuk
Jegyzetek a színházi patyomkinitásról
Varga Borbála
Don Amadeo
Murányi Sándor Olivér
Formagyakorlat (a kórházról, a moziról és a glamour-titánról)
Varga Melinda
Versei
Ungvári László Zsolt
A Pegazus téli röpte
A lélek sztetoszkópjai
A heg
Mike Ágnes
Magyarázat mindannyiunknak
Bakk Ágnes
Faust (állat)kertben, avagy Faust itt(hon). És ott(hon).
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK – ZENÉT? ÚGY is szól!
Decemberi évfordulók
 
Fodor Sándor
Levél Jánky Bélának – odaátra
XX. ÉVFOLYAM 2009. 22. (540.) SZÁM — NOVEMBER 25.

Ugye, Kedves Barátom, szólíthatlak most is barátomnak – akivel hosszú éveken át együtt dolgoztam a Napsugár szerkesztőségében – és most, váratlanul itt hagytad szeretteidet-barátaidat, mert hirtelen – behívód érkezett. Az a végső behívó, amely valamennyiünk számára készül. És Te – zokszó nélkül, fegyelmezetten elmentél.
Úgy hagytál itt bennünket – szeretteidet, barátaidat és olvasóidat, akik esetleg nem is ismertek – azaz „csak” írásaidból, verseidből, mesteri „hajku”-idból ismertek, ami kevesebb ugyan a személyes ismeretségnél, de Rólad, Költőről lévén szó – több is. Mert igazi arcod, igazi „én”-ed köztünk, bennünk marad – és marad immár mindörökké, kerekké vált életművedben, s igazság szerint ugyan Neked kellene elbúcsúztatnod engem, hiszen kerek négy esztendővel fiatalabb vagy nálam – de ne perlekedjünk a Fennvalóval, akinek különös gondja volt Reád, hiszen, alig harmincegynéhány évesen olyan betegséggel látogatott meg, amelyből a legtöbb esetben egyenes út vezet a temetőbe: súlyos cirózist fedeztek fel szervezetedben. Te azonban – az Ő degítségével – erőt vettél súlyos betegségeden, és hallatlanul szigorú diétát tartva a nyolcvanadik esztendőd küszöbéig jutottál el, mégpedig alkotóerőd teljében.
Igényesen bántál ugyan tolladdal és nem is voltál elképesztően termékeny irodalmi munkásságodban – de állandóan és kitartón dolgoztál, halálodig. Életművedben jelentős része van fordításaidnak, amelyek a román költészet és próza gyöngyszemeiből készültek – nem utolsó sorban azzal a hivatástudattal, hogy ily módon járulj hozzá annak a hídnak a megteremtéséhez, amit a két nép közé építettünk – szerettünk volna építeni. De az általad fordított Ion Barbu legszebb versei, Lucian Blaga versei és román népdalok magyarra történt tolmácsolásaival odatettél néhány téglát ahhoz a nagyszerű építményhez, amelyet perc-emberkék, csahos szájú politikusok ricsaja csak időről-időre tud elködösíteni. És – nem utolsó sorban – ránk maradtak verseid is – gyermekek és felnőttek számára írottak egyaránt, összesen tucatnyi kötet, amelyekkel végképp köztünk maradsz – maradtál, amelyek romolhatatlan, örök-arcodat idézik.
Nem tudom, illik-e ilyenkor azt mondani, hogy – tulajdonképpen irigyeltelek. Irigyeltelek, mert a Fennvaló az utolsó pillanatig megőrizte alkotóerődet, hogy nemcsak megjelent, de előkészületben lévő könyveket, eredeti verseket és fordításokat hagytál ránk – amelyek még megjelenésre várnak. Megjelenésre, ha száguldóra felgyorsult korszakunkban még lesznek versolvasók, még lesznek emberek, akiket érdekelnek a költő figyelmeztetései-intései. Bármennyire vigasz is számunkra, hogy életműved, költészeted velünk-köztünk marad, mígnem bennünket is egyenként magához nem rendel a Fennvaló – nem mondhatjuk álszent módon, hogy sebaj, meghaltál ugyan – de köztünk maradtál a verseiddel. Ha ez valamennyire vigasz is számunkra, – a fanyar humorú, minden jó ügyben mellettünk álló Jánky Béla – immár örökre elment. Elment, ám emlékét mindhalálunkig őrizzük mindazok, akik számára az EMBER is sokat jelentett.
Búcsúképpen engedjék meg, hogy idézzem egy – életigenlő – hajkuját:

„jelek a napban
életet adtam
a halál lakhatatlan”

Isten veled, Jánky Béla. Találkozunk, az Örök Életben.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében