részletek
Grammos óda
sarkunk kicsike annyit hordtunk cipőt
lábujjaink között a fű kinőtt
fél adag szóda fél ada sör folyik
vízbe keverve paradicsommal
ha állsz előttünk lábadig
kérdezték tőlünk a boxot – ismerős?
hát hogyne hisz akadt még gladiátor-ős
aki előrébb merészkedett hideg
vízbe vegyítve paradicsommal
vidékre mint a beszkidek
az olajfákról a bogyókat őszig
hagytuk amíg bent a házban levetkőzik
a fény egy vizes-boros korsó szélén
vízbe vegyítve paradicsommal
csúszik vagy nem le a gégén
adtak nekünk szüleink mettyes ruhát
abban sétáltattam míg kicsi volt Juliát
a tengerhez érve csak sós íz maradt
vízbe vegyítve paradicsommal
halásztam aznapra halat
Álvaro énekli, mikor etruszk.
Amadeo verse a légyről
a légy az ablakon
a légy az ablakon
azt gondolja: most megpróbálok elmászni
de én agyoncsapom
ne csapd agyon
ne csapd agyon
szegény legyet az ablakon
hagyd hogy másszon
másszon?
repüljön kifele?
a függönyt kirázom
De a légy a szobába repült, majd onnan újra az ablaknak. Amadeo kinyitotta az ablakot és kirepült a légy.
nem agyon
hanem hagyom
kiengedtem az ablakon
száll a légy
mind a négy
irányba
a szárnyai alatt
lóg a hat lába
Álvaro Amadeonak: Mikor a madarak repülnek, egyfolytában lóg a lábuk. Vajon mikor unják meg?
Álvaro a repülésről szól
ha egyszer elrepülni volna kedvem
hason feküdve lendülettel ugrok
lapos hasamnak könnyű lég ad rukkot
ereszkedik alattam és felettem
bogár madár ha száll lelóg a lába
csodálod mennyi tétlen semmiségre
suhog választ adón a szárnya kékbe
nem un belé fekvésbe, lógatásba
a szél egy nagy tömeg kifog aha rádőlsz
puhább a paplan pelyhénél nem érzed
kifordul és a falnak üt a részeg!
emel keresztfuvás lecsap harántgőz
mit egyezer madár közt felhevített
rezgés mint felleget feléd repített
sapphóiban
Csak cukor nélkül szeretem teámat.
Beppa, kérlek, hozd be a porcelántűt!
Hadd gyönyörködjünk, mielőtt kezemben
törne darabra.
Egyszer én is fenn az Olympus ormán
istenekkel ettem a tál cseresznyét.
Kérjek ezt-azt, mondta a főpohárnok,
szívesen adnak.
Jó, feleltem, akkor a vágyam ennyi:
egy tökéletes kört húzni a vásznon;
porcelántűt adtak a bakkopszok erre.
Peploszaikból
folyt a bor, részeg ricsajukban addig
ért a kedvük, hogy kihajított egyik.
Nagy szerencsénk van, hogy a többi dolgok
helybe’ maradtak.
Mit tudod te, ők hogyan értik ívét
körnek? Úgy képzelhetik, egy kötélből
is készíthetsz, hát olyat adtak, mit nem
hajlít a menny se.
Húzd a vásznon végig, a len szakadjon,
tégy ilyent, és eltörik egyszerűen
tűd, s ajánld fel, hátha az isteni észnek
épp ez a teljes.
