Szakítás
Búcsúszóra, lehet, megsápadt angyali bőre,
Felhő szárnya takar tündökölő napot így,
Mely kisüt ismét, tüske egéhez fel dehogy érne,
Csak a szivedbe’ sajog a beletört ragyogás.
Sétányon
Évek múltán szembehozott a ravaszdi szerencse,
Próba nekünk az erény ostoba láncaival,
Én lányom mellett, te fiadra ügyelve merenghetsz:
Mért a hiábavaló vágyakozás az örök?
Lány, hegedűvel
Bár egyetemre loholt, perdülve az utcai bálon
Adta kezét, hegedű tokban a hóna alatt,
Őszi levél mind mozdulatára repül ma pörögve,
Merre lehangolt tér kergeti hangjegyeit.
A szerelem negatívja
Arcod fénye elillant tegnapi nap delelőjén,
Nincs tanu, lencse, tükör száz darabokra törött,
Meg retinám örökített tiszta idők kupoláján,
Fellegen is mosolyod ütközik át melegen.
Zsanett panasza
Nem vállalsz, eliramló szórakozásra vagyok még
Jó, amikor szeretőd arca a fátyolos éj,
Nappali fényre viszont a te képed rejti csak álarc,
Nézz a tükörbe, vajon ismered azt a kanit?
Tudós csaj
Elmagyaráztam a tételeket mind, vizsgaidőben,
Jaj, hogy imádsz, szerelem csokra csak egyre virult,
Ám azután a barátnőm keble kavart fel egészen,
Szirmokon ébredek én, ő meg a karjaidon.
Programozó lecke fiúknak
Morcos alakra időt soha nem pazarolna az édes,
Máskor a Fortuna lep többel is ízibe meg,
Mégse a szépnem programozása legyen, mi megőszít,
Inkább hangulatod osztd okosan be, fiú.
Meleg Jeges
Állati gondja Jegesnének, hogy nincs macikája,
Férje szivében örök jégcsapos éjszaka pang,
Ám a komára kitágul gombszeme, orrlyuka lüktet,
Dús ölelésre havas mancsa kileng melegen.
Régi szerelem nagy tüze
Tél behavazta haját, ám régi varázsa megejtő,
Ó, szerelem, elakad torkon a zagyva beszéd,
Mint sereg éve szemérmes csókja szelíd tavaszától
Megremegő koronán összezavart falevél.
Hervad már ligetünk
Mára magába’ buzoghat a vér bódult ölelésre,
Míg vizenyős tereket borzol a hajnali szél,
Nyár kikacagna, s az ősz keserű, fonnyadt koszorúján
Túl a kijózanodás jégcsapos ága riszál.
Palya Bea énekel
Lénye zenéje kitárul, a tónus igézi magasba,
Szárnyal a szárnyat adó dallam a lélek egén,
Istenem, add a kezed, inaló felhők meredélyén
Össze ne zúzza magát hangja sivár szivekig.
