Vasárnap, három óra. A napsugár ferdén vetődik a városra. Ahova tud, betekint, ám a jegenyéktől árnyékolt panelházak alsóbb szintjeibe nem juthat be.
A pesti kerület egyik lepukkant játszóteréhez közeledik a diplomás nő. Nemrég költözött a környékre. Munkahelye közelsége és édesanyja betegeskedése kényszerítette át Budáról. Mellette totyogó kisfiát, Bernátkát munkaidőben édesanyjánál hagyja. Hétvégén egész nap gyermekével lehet.
Babakocsijuk formatervezett, drága darab. Már csak akkor van funkciója, ha Bernátka elfárad. A nő szövetszoknyája cseppet sem hivalkodó, finom, úri viselet. A játszótérre érnek.
Önfeledten hintázik a Bernátkánál valamivel magasabb Gazsika. Édesanyja a homokozó szélén ül, arcáról lerí, hogy idősebb koránál. Úgy fest, mintha éhbérért dolgozna mosodában vagy gyárban. Babakocsijuk, akár Kurázsi mama ekhós szekere.
Gazsika kezében kifli csücsökkel kiabál: „Mamácska, odamegyek…” Derűsen Bernátka felé szalad, aki ügyet sem vet rá; csöppnyi gyermekként megválogatja játszótársait. A diplomás nő megvetéssel méregeti az elhanyagolt asszonyt és gyermekét.
„A proli büdös nyomorultjai. Mostaná-ban, hú de nagy sikk védeni a fajtátokat. Lassan a pecsenyéteket kisebbségi-pecsenyére, a kereketeket kisebbségi-kerékre, az utatokat pedig kisebbségi-útra nevezik át. Röhej! Ezekkel nem lehet beszélni, egyből pénzt kérnek, vagy kést rántanak. Na igen, én teszek azért, hogy jobban éljünk, míg ők a napot lopják. Elég lepusztultan néznek ki. Megérdemlik sorsukat. Csak ide ne jöjjenek.”
– Gyere, Bernátka, megyünk!
Gazsika bánatosan nézi leendő játszótársát. A kába asszony rácsodálkozik a távozó duóra.
„No, már mennek is, pedig milyen gyönyörű, szőke kisfiú. Ilyen kis haverka kéne Gazsinak. Az asszonyka is olyan kedves arcú. Kár, hogy ennyire félénk népek, de legalább nem olyan csórók, mint mink vagyunk. Nem akar idejönni hozzánk. Biztosan senkit sem ismer itt. Újak lehetnek. Az asszonykának adtam volna cigit, a kis picinek pedig cukorkát; a Gazsikájéból.
Mindegy, ha menni kell, menni kell. Biztos járnak még erre, akkor majd haverkodunk egy kicsit."
