Helikon - Irodalmi folyóirat

Szili Géza izgatottan veszi át a bérleteket. Jelentős kedvezményt kapott, mert két személyre és teljes évadra szól. Felesége, Ingrid is zenebolond. A gyerekeket havonta egyszer beadják Zsókához. Ők is szoktak Zsóka gyerekeire vigyázni. Hasznos egyezség.
– A gyerekek is zenekedvelők lesznek! – mondja Szili Géza Ingridnek, aki lencsekevergetés közben beleegyezően bólogat.
Jövő héten: Puccini Toscájával indítanak, nem is lehetne jobb kezdés. Látták többször, de ebben a felállásban még soha. Vass-Juhos Frédi, a dirigens egyszerűen zseniális, már ilyen fiatalon remek referenciával rendelkezik.
Szili Géza magával hozván a munkahelyi gondokat, bárgyú arccal lép ki a hivatalból. De hamar derűs lesz a kedve a közeledő évadnyitó-előadás gondolatától. Az Andrássy út felé haladva azon morfondírozik, hogy betérjen-e a Liszt Ferenc Zeneműboltba vagy sem. Lelke az erősödő belsődallamoktól, futamoktól még fiatalabb. Táncolva lépeget a vékony érutcákon. A kirakatokban dülöngélnek a könyvek, a ruhák hullámzanak, a szembe jövő mogorva úrnak ritmusra ugrál a hasa.
Szili Géza átszellemülten áll a buszmegállóban, sutának tartja magát, amiért nem tért be a zeneműboltba. Egész lénye egy frenetikus hangárban úszó koncertterem. Néhány perc múlva – minden külső hatás nélkül – semmivé válik. A szemtanúk képtelenségnek tartják a történteket. Egy rendőr is jelen van. Mondja, hogy még hasonlót se látott, ilyen talán ezredévente fordul elő. Spontánégés.
Ingrid elajándékozza a bérleteket. Az előadásokat az Andrássy úti baleset ellenére egytől-egyig megtartják.