"Karácsony van, Krisztusok járnak"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 24. (452.) SZÁM — DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Emese
Várakozás
„Karácsony van, Krisztusok járnak”
Karácsonyi Zsolt
Színház és történet között - Beszélgetés Kötő József színháztörténésszel
Láng Orsolya
Vannak napok...
Franz Hodjak
Határkövek
Borsodi L. László
Rövidprózái
Szőcs István
A maradandóság védelmezésében
Benő Attila
Versei
FRANZ HOHLER
Két karácsonyi karcolat
Boda Edit
Két zsoltár és egy varázsének az anyanyelvről
Lászlóffy Aladár
Gáztámadás
Jancsó Miklós
A színész bosszúja
Borsos J. Gyöngyi
Város az Éber Utazóhoz
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK ZENÉT? - Karácsonyi csengők
Januári évfordulók
 
Láng Orsolya
Vannak napok...
XX. ÉVFOLYAM 2009. 24. (452.) SZÁM — DECEMBER 25.

Vannak reggelek,
amikor jobb híján felkelünk az ágyból,
hajunkba túrunk, hogy a tollpihék ne keltsék elhanyagolt
                                                                       külső benyomását,
a lángot takarékra állítjuk és felkattintjuk a takarékos égőt,
melynek lassú fénye megelőzi sötét kis konyhánkban a napot.

Vannak napok,
hogy az elárusítónők
rágógumit adnak vissza pénz helyett a boltban,
és láttodra közöny ül ki a fák ágaira,
mert fejed tetején mégiscsak ottmaradt egy ragaszkodó pihe.
A könyvtárban leírt leltárszámú könyvet olvasol,
miközben elfojtasz egy műanyag ízű böfögést,
– a reggel elfogyasztott, lejárt szavatosságú margarinra gondolsz.
S hogy elaltasd a rövid korgásokat is, melyeket röstellsz
                                                                                a csend előtt,
a Karolina-tér felé veszed utad,
hol az öregek éttermének tükrös üvegfala mentén
                                             magad mellett ácsorogsz a sorban,
míg asztal szabadul fel odabent,
majd odabent is,
míg a levesben megdagad a kenyérdarabka,
és a sültszag fészket rak szvetteredben,
körülnézel, de csak néhány idegen ismerős.
A buszra nem veszel jegyet,
és nem is kap el az ellenőr,
mert helytálltál talpraesetten:
beleizzadva, kitágult szembogárral fürkészted riadtan
                                                      a felszálló utasok szándékait,
és lám, még a busz is elkanyarodott, hisz nem is nézted meg, hanyas.
Visszagyalogolsz, sért a cipőd,
talpbetét után érdeklődsz a cipősüzletekben,
azonban – kis empátiával megértheted te is – említett árucikket
                                                                     nem tartanak sehol.
Közben kisütött a nap, hisz március van,
a reggel még úgy láttad, hó esik,
de úgy látszik, egyedül te láttad úgy, miután
a könnyű, tavaszi kabátban járó-kelők
bundádra vetett tekintetét erőfeszítés volna félreérteni.
És odaérsz a nagy szökőkúthoz,
amelyből víz még nem folyik, csak zene,
most a Carmenből szól a hej, torreádor,
míg átellenben az ortodox katedrális márványlépcsein egy fekete
reverendás, fekete cipős, fekete süveges, fekete szakállas, fekete
keretes szemüvegű pópa lépked fölfelé,
és dúdol, öld meg a bikát.
A házad emelkedőre épült,
és járda nincs, csupán a parkoló
autók alatt (valóban keskeny utca),
s hogy ráddudálnak, kissé összerezensz,
egy autó mellé húzódsz, és karoddal csíkot törölsz
                                                                     a rárakódott porba.
A házadat már látod messziről, és még valamit,
                                                              mi a kapud előtt fekszik.
Az erőre kapott napban sütkérezve
békésen alszik egy hatalmas kutya.
Kulcsodat régóta csörgeted, rázogatod, mint egy
                                                                      karácsonyi csengőt,
köhintesz párat, lépted megnyomod – tudod, meg is haraphat,
ha felriasztod, s már mellette állsz. De álma mély lehet.
Még egy kört teszel.
(Ebben a körben a koldusnak kenyeret veszel.)
(A másodikban tejet.)

Vannak esték,
amikor a fogmosásról le kell mondanod,
mert nem mozdulhatsz a csempekályha mellől,
amely az egyedüli meleg test távol s közel,
és ágyba sem bújhatsz, minthogy fogmosás nélkül
rossz szájízt hagyna benned e nap,
a lejáratott.

És vannak napok,
amikor a fekete szamárnak piros szív horgolódik a pulóverére,
amely a mellkasa is egyben,
s a kívül eső szív
(anatómiailag kevésbé élethű ábrázolása a szervnek,
                         formája inkább két, egymás mellé csúsztatott,
                                   majd egybeolvadt almamagra hasonlít)
jól látható messziről is,
közelről is.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében