"Karácsony van, Krisztusok járnak"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 24. (452.) SZÁM — DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Emese
Várakozás
„Karácsony van, Krisztusok járnak”
Karácsonyi Zsolt
Színház és történet között - Beszélgetés Kötő József színháztörténésszel
Láng Orsolya
Vannak napok...
Franz Hodjak
Határkövek
Borsodi L. László
Rövidprózái
Szőcs István
A maradandóság védelmezésében
Benő Attila
Versei
FRANZ HOHLER
Két karácsonyi karcolat
Boda Edit
Két zsoltár és egy varázsének az anyanyelvről
Lászlóffy Aladár
Gáztámadás
Jancsó Miklós
A színész bosszúja
Borsos J. Gyöngyi
Város az Éber Utazóhoz
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK ZENÉT? - Karácsonyi csengők
Januári évfordulók
 
FRANZ HOHLER
Két karácsonyi karcolat
XX. ÉVFOLYAM 2009. 24. (452.) SZÁM — DECEMBER 25.

Ami nincs benne
a Bibliában,

az a három nyugati herceg története. Ugyanabból a jóslatból indultak ki, mint a napkeleti Három Királyok, ha valamivel hamarabb is, mivel az utazásuk hoszszabb volt.
Tehát már egy esztendővel azelőtt, hogy a megjósolt betlehemi csillagnak meg kellett jelennie, útra keltek, lóháton; a fegyverhordozóik is lovon követték őket, s még egy-egy vezeték ló is, a hoszszú útra szükséges holmikkal és a szent Kisdednek szánt ajándékokkal.
Sokféle fáradozás és nélkülözés után – lakatlan, kiszáradt völgyeken kellett átlovagolniuk, hol egy forrásra sem akadtak, majd gázlókon és tengerszorosokon átkelniük, rozoga tutajokkal; útonállókkal, idegen nyelvekkel és a vendégfogadók ágyainak poloskáival kellett megvívniuk –, megérkeztek Jeruzsálembe, és még majdnem egy hónapjuk volt a nagy eseményig. Pénz dolgában gyengén álltak, s a fogadósnak szűkmarkúan fizettek; ezért amikor a betlehemi út felől érdeklődtek, az csalárdul a keleti városkapuhoz irányította őket, és azt állította, hogy legalább három hétbe telik odáig az út.
A három herceg rémülten azonnal újból útra kelt; egyik sivatagi oázistól a másikig haladtak, s egyszer összetalálkoztak három királlyal, akik az ellenkező irányból jöttek, egy kellemes estét töltöttek el velük. Azok is útban voltak egy újszülött kisdedhez, akik, úgy látszik, csak úgy nyüzsögtek ezen a vidéken. Ajánlották a nyugati hercegeknek, hogy ha az útjuk a palotáik mellett vezetne el, pihenjenek meg azokban.
Pár nappal később az alkonyi szürkületben a hercegek egy nagy csillagot pillantottak meg; egy palota fölött ragyogott. Nagyon izgatottak lettek, úgy vélték, megérkeztek úticéljukhoz. Ezért aztán kissé meglepődtek, amikor a kastélyban nem egy jászolban nyugvó újszülött kisdedet találtak a jövendölésnek megfelelően, hanem három fényűzően kiöltözött fiatalasszonyt.
A napkeleti Három Királyoknak a feleségei voltak, itt gyűltek össze, hogy egymást vigasztalják társaságukkal, amíg a férjeik odalesznek azon az érthetetlen utazáson, amire annyi ajándék ékszert vittek magukkal egy újszülött kisded számára; olyan ékszereket, amelyek nekik is jól állottak volna. És hogy ünnepi hangulatuknak kifejezést adjanak, az udvarmesterrel egy fényes csillagot szereltettek a palota ormára, és rendkívül megörvendtek, amikor a három érdekes nyugati herceg betért hozzájuk, látogatóba. A vendégeknek sem volt ellenére a gőzölgő fürdőkád és utána a balzsamok, kenetek, meg az, hogy a vendéglátó hölgyek gazdagon terített asztalhoz ültették őket. Végül is néhány szenvedélyes éjszakát töltöttek a három álomszép királynővel, akik a szerelem művészetének keleti titkaira tanítgatták őket; és amikor a három herceg útra kelt hazafelé, mielőtt a visszatérő királyi férjek megérkeznének, nagyon elégedettek voltak utazásuk eredményeivel. Ha Jeruzsálemben a kapzsi vendéglős nem vezette volna félre őket, a három napkeleti királlyal együtt lehettek volna jelen Betlehemben, a Biblia is megemlítené őket, és ma a betlehemes játéknak éppen olyan szereplői lennének, mint Mária és József, a pásztorok, a tehenek és a szamár.

Autóstop

Egyszer az ördög Bellinzona alatt stoppolt, de egy autós sem akart fölvenni olyan alakot, akinek szarvai vannak, s a kezében háromágú vasvilla.
Végül, már úgy estefelé, egy amerikai gépkocsi megállott, és a vezetője, egy hosszú hajú és szelíd tekintetű fiatalember intett az ördögnek, hogy szálljon be. Az ördög beült a vezető mellé és Rómát adta meg úticéljául.
Oda utazik ő is, mondta a szelíd hosszú hajú, és rámosolygott utasára.
Az utas folyton nézegette a vezetőt, s egyszer csak megkérdezte: „Nem ismerjük mi egymást valahonnan?”
„Azt hiszem, utoljára a Pusztában láttuk egymást”, mondta a fiatalember, és barátságosan intett átlyukasztott kezével.
„És mit akarsz Rómában?”, kérdezte az ördög.
„Ráijesztek a pápára”, felelte a vezető, „mert már jó ideje nem hisz bennem”.
„Veled mehetek?”, kérdezte az ördög.
„Miért ne”, mondta a vezető, „együtt hatásosabbak leszünk”.
Elnevették magukat, és Jézus rálépett a gázpedálra.

SÓS PÉTER fordításai




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében