[...] Nem félni! – öntötte belém az erőt a ZENE a reménytelenség pillanataiban, a végtelen elkeseredések, megaláztatások pillanataiban, az elmenni vagy a végsőkig kitartani kétségek között hánykolódó napjaiban, éveiben. Pedig a zenével együtt ott dübörgött fülemben, mint egész nemzedékemében a fél évszázaddal ezelőtti tankok borzalmas zaja, a kimondhatatlan fájdalmú szenvedések jajszava, a félelmek végtelennek tetsző éjszakája. Bach, Beethoven, Mozart szonáták gyakorlása közé vegyült a „talán most jönnek értünk” nappal is kísértő rémálma. „Jaj nagy kedven tartott szerelmes szülöttem” csángó változatú Stabat Materének komponálása közben agyamig, lelkemig hatolt azon a 33 évvel ezelőtti napon ezrek vérbefúló sikoltása. Zene és újra csak a zene segített át tudatom és lelkem, tudatunk és lelkünk atombombázásán. Dolgozni, nem félni! egymás után írni az újabb és újabb kompozíciókat, a zene az én fegyverem, az alkotás a mi fegyverünk. Értékeket kell létrehoznunk, mert ez marad, a többi előbb-utóbb szertefoszlik. Minden új alkotás hit, és hitet erősít. Minden új leírt hang kimondja, hogy nem félek, nem félünk, minden új zene bátorságot önt belém, belénk. Ez a gondolat éltetett. Ez késztetett itthonmaradásra, vállalva ennek minden nehézségét, kínját, megpróbáltatását. Ez késztetett zeném megújítására: embernek kell maradni a zenében is, a művészetben is, nemcsak a napi életben. Emberibb zenére tértem rá az elhidegülő kísérletező kortárszenék áradatában. Sokan nem értették, hogy mit is akarok a Vivaldianával már 1983-ban! és az egymás után születő, sorozatos, új, vadonatúj zenémmel. Kifogásolták még zenésztársaim is visszatérésemet a tonális zenéhez, a dallamhoz, az európai zene nagy és örök értékeihez. Sokallták, értetlenül bámulták visszaeurópaiasodásomat, a XVI–XVII-ik századi egyházi népénekeinken alapuló zenei nyelvújításomat. Mert nem kisebb dolgot akartam megvalósítani, mint újra magyar zenei anyanyelven megszólalni a mai századvégi európai zenében. Elég volt a zene eltechnicizálódásából, elidegenedéséből, elidegenítéséből! Ez volt az én nemet mondó szavam.
