"Hittétek volna, nyomot hagyunk majd"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 2. (544.) SZÁM — JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A módszerről
Dávid Gyula
A cenzúráról – nagyobb összefüggésben
Szántai János
A Klozettolvasó naplójából 9.
Lászlóffy Csaba
A már (még) együtt töltött félévszázad Kovács András Ferenccel
Sebestyén Mihály
Doberdói emlék
Ady András
Szituk
Muszka Sándor
Versei
LUCIAN DAN TEODOROVICI
Négy elbeszélés, amelyek egyetlen szöveget alkotnak, kicsit banálisat, igaz, de példásat
KOZMA ÁGNES
Átváltozás
KOZMA ÁGNES
Számvetés
Szőcs István
Kolozsvár születése
Tóth Mária
A Zsolnay zsírosbödön
Simonfy József
Versei
Farkas Wellmann Éva
A világtól való el nem szakadottság
KALLÓS ORSOLYA ENIKŐ
Petőfi: a valóság igazsága
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Paranormális jelenség a zene?
Februári évfordulók
 
Muszka Sándor
Versei
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 2. (544.) SZÁM — JANUÁR 25.

Ballada a Csavargó Grófokért
                                 V. Ö.-nek

A partról figyeltük hogy úsznak mások
Együtt az árral s kinek szíve
Szemközt s merül el egyformán mindjük
Hogy hörög az örvény s dobálja szüntelen

S ha szédült fejünk már hagytuk indultunk
Mélyen mellünkbe az utcák szagát
Részeg dalunktól ébredt a város
S a porló aranykor hímporát

Szórva szemünkbe rejté utunk el
Éltünk kutyák közt szüntelen
Láncot harapva míg fogunk kitörni
Fagytól-korbácstól védtelen

S bár nem jött segítség elvásott béklyónk
S mint tolvajt rejtett kincs vonzott az út
És többé megállni tudtuk nem lészen
Még viselte bőrünk mit rámért a múlt

Oly messze értünk hol ember nem járt még
S formált nemessé a harcok sebe
S volt ki közülünk vissza sem térhet
Örök időkre tágult szeme

Asszonyok lányok kérték szívünk el
S mi adtuk mert adnunk egyéb alig
Lopván magunkat vágyó ölekbe
Volt hogy kibírtuk hajnalig

Mentünk mert utunk véget nem ért még
Bár lassan fáradt már közülünk mindahány
A hegyeken túlra érni próbáltunk
Mint leprást kerültünk urat és szolgát

S hogy látták megtörni sehogy sem bírnak
Az időt küldték ránk a legjobb bakót
S tudtuk ezúttal nem nyerhetünk már
Vártuk betelni mi megírva volt

Nem menekültünk nem futott egy sem
Trágár daloktól volt hangos a táj
Élt a remény még meglesz mit vártunk
Tisztára mossa szívünk a szennyes ár

És jött a hóhér s egy varjú a napba
Gyújtván az erdő s fülünkbe vijjogá
Volt ki egy nőre az útra gondolt épp
 S bár remegett lábunk mosolygott mindahány.


Kompótok, meggylevek

Testvéreim hittétek volna
A semmin túl érni erőnk
Harminc hány gázlón drótsövény kerten
Hittétek volna mikor hideg köd
Ült a szívekre s a szép arcú pénznek
Csengése töltött be minden fület
Hittétek volna utánunk sírnak
A trágyadomb sarkán dongó legyek
Hittétek volna nyomot hagyunk majd
S túléli hírünk meglehet
Az üveg uborkát mit nagymamánk tett el
Almás tésztáját kompótot megylevet
Hittétek volna drága barátim
Hogy korunk nagy hősként kitüntetettek
Többféle gyógymód bolondokháza
És vécék is kapnak rólunk nevet
Hittétek volna megéri végül
Mint kurvákhoz járni templom helyett
Ha közel halálod s biztos mi biztos
Lelki békédet találni meg
Hittétek volna testvéreim hát
Kiderül végül harcunk nemes
S lökött fejünknek igaz pléh fénye
Ragyogja be a nemzetet.


Aznap ki elnyeri

Magam vagyok a vásártér sarkán
Mutatványom nem új s alig más
A népek inkább a bohócra lesnek
Erőművészek bukását kedvelik

Magam vagyok a vásártér sarkán
Kiáltozásom az utcazaj nyeli
Hozzám csak sánták vakok tévednek
A vásártér sarkán sátram ha felverik

Magam vagyok a vásártér sarkán
Hol emberi húgy és étkek szaga ring
Bámulva innen a tülemlő polgárt
Önnön mocskával míg eltelik

Magam vagyok a vásártér sarkán
Idegen ember kitudja ki
Tudásom javát pár örültre bíztam
Egyszer talán ha felfedik

Magam vagyok a vásártér sarkán
Jó kezű ácsnak züllött fia
Láttam arcát már a bolydult tömegben
Köntösöm aznap ki elnyeri.


Nem hallik át

Várj hóhér várj még nem jött időd el
Sehol városban még hortyog a polgár
Mit ér a vég ha nem látják ezrek
S a példán okulva nem rettennek el

S egy nap nem félvén többé a pallost
A terekre gyűlnek hol maguktól részegen
Bárgyú dalokat dúdolva egyre
A hegyekbe szöknek s nem éred el

Átkod bár hallják nevetnek rajta
Leghűbb szolgád is elhagy velük tart
S járják országod láncuk leoldva
S tűzvészként terjed ez átkozott kór

Várj még higgy nékem nem jött időd el
Állati álmát alussza mind
Fülükben ott még a járom csikorgás
Kiáltozásom nem hallik át.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében