Helikon - Irodalmi folyóirat

homok

pretencióm nem volt
halaszthatatlanul fontos
dolgom igénytelen állat
puszta négy fal közt tengődtem

esztendőszámra cellamagányban
ki alá húgyoltam csak tán
nem magam alá adjatok
egy szót verset csinálok

szívem homokkal telik meg
agyam homokkal telik meg
homok ömlik a számból

írógépem fölé hajolva
görnyedek csak a fehér papírlap
világít elsivatagosodom

lesz-e

türelem lesz-e
elviselni az öreget
vidámabb már nem
csak szomorúbb leszek

nem látjátok a
befele csüngő kötelet
beletürelmetlenkedtem
a világba magamba

másba csupa olyasmi
történik amire
emlékezni aligha fogok
egyre rövidebbek

a nappalok végét
nem érő álmatlan
éjszakák nem dallal
fekszem ébredek

túlettem magam
szilvásgombóccal
szódabikarbónát
fröccsöt iszom

működjenek a belek
nagyokat szellentek
már csak ilyenek
az öregek

hiányod

mizéria az ágyban
a lélek belém hálni jár
mizéria az agyban
a lélek belém hálni jár

a székre nem ülhetek
hiányod ül benne
a székre nem ülhetek
hiányod ül benne

az ablakon kikönyökölnék
hiányod ott könyököl
az ablakon kikönyökölnék
hiányod ott könyököl

kirohannék a házból
ajtóban áll a hiányod
kirohannék a házból
ajtóban áll hiányod