1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

A sok levél, amelyet kaptál,
nem-levél volt: lyuk a térben.
Egy leheletnyi folt fehéren
jelzi azt, hogy merre van már...
A levelek, melyeket kaptál.

Az írása már nem is írás:
vízjel az a nem-papíron,
ablak, hogy a partra nyíljon,
út, amelyre nem is hív más...
Vízjel az, már nem is írás.

Testét nem hoztam magammal,
végleg ott maradt a parton.
Nem is test már az a fantom...
Szárnyát verdesi egy angyal
– nem hozhattam el magammal.

*

Az időgép már útra készen áll.
Az emlékezet óv majd, semmi vész,
Ha partraszállsz, ha újra földet érsz
– míg kifullad e torzult karnevál.

Álmodban szőlőbort vedelhetsz:
Szeptember hava, a múlt a partra vár.
Házad úgy dől össze, mint a kártyavár
s a tükröd mellé akasztva a jelmez...

Most úgy érzed, hogy lassan elemelkedsz.

*

(Szeptember-partra hogyha indulsz,
ne válassz hozzá semmilyen utat.
Ahol leszállsz, egy angyal vár a réten
egy híd előtt – alant folyó sötéten –,
és szárnyával a parton túlmutat.)