"és elhittünk mindent, fizettük az árat"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 3. (545.) SZÁM — FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
„Ez egy levél...”
Xantus Boróka
A személyesség átjárói - Beszélgetés Bartis Attila íróval
Benkő Levente
Csetri Elek emlékére
Szőcs István
Folyamatos múlt – mettől meddig?
Kinde Annamária
A nemtalálkozás
December dal
Bonczidai Éva
Mária
Marosán Tamás
Karnális bánat
Székely Örs
Bálna futása
Kotta nélkül
A négyszög körösítése
Borbély András
Versei
Jancsó Miklós
A Mester - Riportkönyv-paródia
Balázs Imre József
Otthontalan otthonosság - Géczi A. János történetei
Boda Edit
Profán triptichon
Szántai János
Nyíltlevél-féle Guy Ritchie-nek
Gáll Attila
Vállalt képzavarok (?)
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Amikor a (zene)mű kivirágzik
Hírek
 
Marosán Tamás
Karnális bánat
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 3. (545.) SZÁM — FEBRUÁR 10.

Elakadtam az írásban. De nem csüggedtem el. Praktikus megoldást választottam. Hívtam egy traktort és kihúzott.
A beavatottak ilyen esetben azt ajánlják, hogy engedjem szabadjára a fantáziámat, de én nem mertem. Hiszen ha fantáziámat szabadjára engedem, akkor ki fogja összeszedni a gondolataimat?
Elárulom mondatalkotási eljárásomat. Gondolataimat hegesztés útján illesztem egymáshoz. A kiválasztott szavak összehegesztéshez lángeszemet használom. A kívülállóknak nem fért a fejükbe, ami az én fejemben zajlik: lángeszemmel gondolatokat hegesztek egymáshoz, és nem sül ki a szemem!
Új módszert választottam. Úgy írok, alkotok, ahogyan a szobrász válik meg a feleslegtől. Itt szigorúan a szobrász szaunában hagyott szalonnájára gondolok. A munkámban nem használok kalapácsot, hiszen a szobrásszal ellentétben nem vagyok erőszakos művész. Vésőt sem veszek igénybe, ugyanis kiszúrná a papírt. Szerintem a szobrász által feleslegnek tartott kődarabokoknak is megvan a maguk létjogosultsága. Hiszen ők védik meg a szobrot a szobrásztól.
Humorom nem közönséges stófa: valódi akastófa. Azt, hogy van-e vagy nincs írói vénám, csakis a vénák tanácsa döntheti el. Első kötetem a kolozsvári ideggyógyászat gondozásában jelent meg. Üdítő olvasmány volt. Megérdemelte a citromdíjat. Megírása közben még arról voltam meggyőződve, hogy egy múzsa pontosan száz kiló. Most már tudom, hogy száz kilóba két múzsa is beleférhet. A kiritikákból kiderült, hogy humorfogalmam ingadozó. Mint utólag megtudtam, nemcsak a humorfogalmam, hanem kritikusom is ingadozó, tudniillik foglalkozása tengerész. Arra is fény derült, hogy nem vagyok egy kiforrott író. Ezzel egyetértek, ugyanis a kiforrott jelző helyett a kiégett illet meg. Gondoltam, kipróbálom a költészetet. Írtam is egy rövid verset:
„Késő bánat
Eb gondolat bánt engemet/ de szeretnék agyag lenni / hogy így teljesen kiégve/ leljem meg tökéletességemet”.
Amióta megszülettem, állandóan álmos vagyok. Mikor pedig előfordul, hogy mégsem érzem álmosnak magam, csupán azért van, mert biztosan alszom már.
Gyermekkoromban annyira szegények voltunk, hogy gomblabdával rongyfociztunk. Akkoriban még hittem abban, hogy valaha még sokra viszem. Az emberek többsége kishitű, földhözragadtságukban nem mernek nagyot álmodni. Sosem volt gond merészet álmodnom, hiszen gyermekkorom óta az idő nagy részében alszom a lábamon. Egyik hétköznapi alvásom közepette, hirtelen arra ébredtem, hogy iszonyúan álmos vagyok. Így hát tovább aludtam. Hétvégéig. Történt már úgy is, hogy arra ébredtem: nem érzem a lábam. Rögtön elnézést is kértem, amint rájöttem, hogy nem a saját lábamon aludtam el. Véleményem szerint az ember álmában is alkothat. Amennyiben horkolásom lekottázná valaki, az utókor számára megörökíthetné első dúr-mól szimfóniámat.
Amikor kirepültem a családi fészekből, természetesen fejre estem. Később a szárnyaim is bontogatni kezdtem. E légies tehertől meghajlott a hátam. Mindenki púpos jómadárnak tartott, pedig csak egy közönséges dromadár voltam.
Táskás szemeim miatt leginkább egy erszényes ragadozóra hasonlítok. Mindkét táskának füle is van. A fülek által válik kézzel foghatóvá a tartály alakú fejem. Szemem kékségét is vízfejemnek köszönhetem. A gondolkodás számomra vízisport. Furcsán úszok, akár egy fogyatékos hüllő. Mint egy krokodilis.
Néha a kelleténél hangosabban és lendületesebben beszélek. Egyesek szenvedélyesnek, mások pedig süketnek gondolnak. Mégis csupán egy kisfiú találta el fejemen a szeget, mikor is ráütött a kalapáccsal. Az egyensúlyközpontommal azonban nincs problémám, amióta eldőlt a testem.
Meglehetősen furcsán járok. Pedig nem a lábam, hanem a kezem sérült. Mert folyton rá lépek.
Mióta minden nap megiszom a magamét, már csak a részegeseket nézem le. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a kitartás erény, az alkoholistákról javult a véleményem.
Ruhám – akárcsak én – emberszabású. Nem öltözöm ízléstelenül. A rajtam lévő ruhák ugyanis részben elfedik az ízléstelenségem.
Köztudomású, hogy a nők imádják a kiemelkedő, domború humorú férfiakat. Természetesen én is igyekeztem kipróbálni magam, de mai napig nem tudtam megfejteni, hogy a nők mit értenek férfi alatt?
Dacára annak, hogy ismerőseim tökös legénynek tartanak, képtelen vagyok megszabadulni a szürke hétköznapok, a mindennapi taposómalom által kialakult mókusheréktől.
Egyedüli felnőtt filmem forgatása felemásra sikeredett. Valószínűleg azért, mert én voltam ott az egyedüli felnőtt. Vagy tán az egyedüli gyermek? Munkaszerződésemben a foglalkozás rovatban a következő szerepelt: félnormás matatványos. Statisztaként az első habtestnél szogáltam. Izgalmam leplezése végett rögtönözni kezdtem. Kéretlenül áttértem a verbális szexre. Ezért mellőztek, majd megelőztek. Lemaradtam egy falhosszal.
Nemrég tudatosítottam magamban, hogy mindennemű prostitúciótol messze állok, ugyanis máig még senki sem ajánlott fel pénzt a szolgáltatásaimért. De azóta sokat fejlődtem. Nem dicsekvésből mondom, de sokat keresek. Mert aki keres, talán. Legfőbb ideje volna pénzt is keresnem. De ahhoz, hogy elismert szellemi prostituálttá válhassak, először is háttérbe kellene szorítsam a testemet. Amennyiben ez megtörténne, a legtöbb testrészem után iszonyú hiányérzetem támadna, a gerincem kivételével.
Álmomban nemi erőszakban is részem volt. Feljelentést azonban mégsem tettem. Erre nyomós okom volt. Először is azt sem tudtam, hogy ébren vagyok, avagy álmodok. Amúgy az áldozatot sem ismertem. Így ő emelt panaszt ellenem. A bíróság szerint tettem mégsem minősült nemi erőszaknak, mert a panaszos, négykézlábra vetkőzve, a dákói szigor kezdetén passzív ellenállást tanúsított. A habot a tortán mégis a francia ellenállás jelentette.
Anyagi helyzetem egyszerre stabil is meg labilis. Biztosan azért, mert nem szoktam mindenből hasznot húzni. De nem is csúsztam még annyira le, mint az a nyomorult ismerősöm, aki mindhiába próbálta lelkét pénzzé tenni. S mivel senkinek sem tudta eladni, elkeseredésében csekély bérleti díj ellenében egy szegény ördögnek kiadta a lelkét.
Legnagyobb bánatomat a kudarcérzés okozta. Nem vettek fel a színi egyetemre. Lehet, hogy mindez azért történt, mert a pszihiátriára jelentkeztem. Ráadásul szeretőm sem tért át az egészséges életmódra. A dohányzás helyett engem hagyott el. Tudtam, hogy amennyiben nem szűnik a fájdalom, a lelki bú testet ölt. De a fájdalom nem szűnt. Éreztem: ez a karnális bánat. A legmagányosabb fájdalom. Olyanszerű érzés, mint amikor egy titkos féreg foga fáj.
Végezetül megállapíthatom, hogy nem lettem ugyan egy bonviván, de már csak idő kérdése, és enyém lesz a túlvilágot jelentő deszka. Ez esetben ígérem, hogy zombivánként térek vissza.

U. I.

Idáig csupán magamról és az elviselhetetlennek tűnő fájdalmamról meséltem. Biztosan azért, mert megpróbáltam nem tudni a kívülállók szenvedéseiről. Igyekeztem fölülemelkedni kicsinyes gondjaimon, bajaimon, hogy valamilyen egyetemes érvényű témát érintsek. Hiszen az írás nem lehet csupán öncélú. Megtaláltam! Napjainkban rengeteget hallunk az energiatakarékosság bolygónkra gyakorolt megtartó voltáról. Nem maradhatunk közömbösek egy ilyen mindannyiunk számára fontos ügyben. De ne is legyünk szűklátókörűek! Gondoljunk a naprendszerünk megóvására is! Szívből javasolom, hogy spóroljunk a napenergiával is! Amennyiben csak tehetjük, nappal égessük a villanyokat!




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében