1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Ha eljutsz majd a leghátsó szobáig
– bár jól tudom, magadtól sose mennél,
hisz alig vánszorogsz el már az ágyig –,
ha mégis majd, hát nagyon légy eszednél,

ha elejébe egyszer bevezetnek
s a küszöbön majd megroggyan a lábad…
Hát jól figyelj, te átkozott eretnek
– mert senki sem jöhet többé utánad.

Nem láthatod arcát, parázsló szemét.
(Ki mondta neked azt, hogy háttal álljál
folyton, amióta tart e földi lét?)

A sötét függönyök most mind behúzva.
Még azt sem tudhatod meg, mire vártál:
hogy le- vagy fölfelé mutat az ujja.