1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Először teljesen értetlenül álltam az előtt, hogy már óvodások számára is verspályázatot írnak ki, önmagukat világhálós fórumokon hirdető alapítványok. Arra gondoltam, hogy a 21. század újabb túlzásával állok szemben, a hóbortoktól megrészegült pályáztatók, már az óvodásokat is versírásra biztatják a mai felgyorsult világban.
Mert előfordult már az, hogy egy költő tizenévesen már a kései, a hamarosan végleg hátrahagyandó verseit írta, ám eddig csak néhány komolyzenei nagyságról volt elmondható, hogy már óvodás korában jelentős sikereket ért el.
Egyesek e pályázatban talán a fejlődés jelét látnák, mely szerint a mai fiatalság két évesen már túl van az első komolyabb kötetein, négy évesen pedig már nem csupán internetes pályázatokon indulhat a siker reményében, de már a Nobel-díjért is harcba szállhat, korántsem koravén szerzőként, akit már üldözőbe is vettek a hároméves nagy reménységek csapatai.
Pedig talán valami másról lehet itt szó, arról, amit Nezval is leír, hogy: „minél elviselhetetlenebb a lét, a költészet annál vadabbul virágzik” és ez már az óvodások versíró kedvét is befolyásolja, vagy inkább arról, hogy a legnehezebb, a valóban Orpheusz igazi utódaihoz méltó feladat, talán éppen ez: a gyermekség isteni állapotához való visszatérés.