1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Mielőtt csütörtököt mondanék

A Munka emberéletet
kér, különösen ez a fajta,
de éhezés nem fenyeget:
ebédem s a parancs alatta
a hű szolgával érkezett.

Hibátlan így a tálalás
és benne pontosítva minden:
a mit-miért s a ráadás,
hogy a döntésben segítsen,
hisz másegyéb csak áltatás.

A célkereszt – miképp divat –
rám méretett, mit úgy levetnék
(naponta más hülyék miatt
nehéz ügy halni meg), s lehetnék
kerékkötő...

„Utóirat:
Csütörtök a határidő.”

Október kettő

Belakva immár a legapróbb részletét is
a környező helyeknek, s hogy étvágyamat
a megszokott nem csillapítja, új kihívást
találtam: elviselni így a változatlant,
előre látni, mit hoz április kilenc,
az egyforma napok egymásutániságát,
s főleg nem tartani attól, hogy amivel több
múlik el, annyival már kevesebb van hátra.

Lélegzetvétel

A fájdalom ürességből ered,
a tehetetlenséggel fokozott
kisemmizett magányból, amelyet
talányos távozásod okozott
s cserébe, mit enyhítésül hozott:
a hangtalanság, mely olyan volt,
mint szíven áthúzott szögesdrót.