Mákony
Sirályok és pávák álmait kutatom, –
néha mint Kepler konok képletekkel,
számok és távlatok hideg ösvényein, –
máskor részegen, vöröslő bor és vöröslő
alkonyat
téli melegében. Elkékül ilyenkor
a megtömött föld, a lezárt természet
jóllakott ágya s szakadva omlanak
túlhevített érvek, együgyű bánatok.
Zizeg a táncos levegő, fehér
orgonák nőnek a látóhatáron:
szédülő hangszer fekete ég alatt,
málló torony és zengzetes alagút
az illatos végtelenségbe, –
sirályok és pávák bomló álmait
fejtem lázasan a meddő időbe.
Poézis
Asszony nélkül nincsen poézis
bűn nélkül nincsen asszony
hold nélkül nincsen bűn
asszony bűn telihold poézis!
Hánytorgó éjszakák
holdra hágó asszonyok
holdra leső bűnök
áldozatos leselkedő poézis!
Befelé csurgó
kövér gyötrelmek
habos éjszakák
habzó teliholdak
fondorlatos asszonyleső poézis!
Versek a Téged ciklusból
Hol keressem azt ami szebb a szépnél
hol van tisztább szín a fehérnél
járok hang és izom nélkül
a mozgás határait járom
Tegnap éles vonalakat láttam
tegnap sírtak a vadállatok
de meghiúsítom a szenvedés árnyékát –
a formák közül az idő kiemel
A fehérnél is tisztább a levegő
a szépnél is szebb az átlátszó semmi
azt szeretem ami árnyék nélkül való
az ismeretlen Istent szeretem
* * *
Felnéz a meztelen égre
mindenki olvassa a halhatatlanságot
világos megfejthető szöveg
egyenletesen áttetsző kék
ábrák és jelek dús temetője
most vizekre néz le vizek alá
ott is győz ott is olvas
megfejti a zöldeskék halált
egyenletesen gazdagodik
néz hangja megsokasodik
istenek karolják
könyv nélkül is tudja már idejét
a halhatatlanságba belenyugszik
* * *
Odaát járt Kelemen
szófogadó özvegyek várták
három igazságra fektették
Vályúból itatták a hajnalt
hősök mérkőztek az árokban
hullott rájuk az áldás
Az este elűzte a hajnalt
jött vadász és jött kocsmáros
szófogadó derék fajta
Felkerekedett Kelemen
sarkon fordult hahotázott
igazságaiból kibontakozott
Sokan kérdezték feltámad-e még
erre nem illik versben felelni
ballada kell ide váltig ezt hajtogatta
