"Ránk azóta hiába ront orvul az ellen"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 5. (547.) SZÁM — MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A Kafka-per
Karácsonyi Zsolt
Elképzelhető és valós hatalmak - Beszélgetés Szőcs Géza költővel
Kenéz Ferenc
Gyermekrajzok
Király László
CSÚFHISTÓRIÁK
Karácsonyi Zsolt
A zárt tér metafizikája
Kántor Lajos
A tudni vágyó embernek
KIBÉDI VARGA ÁRON
Versei
SZENDRŐI CSABA
Versei
Dimény Lóránt
100, 50 vagy 80 (A barátság a szívek köteléke)
Láng Orsolya
Versei
Merényi Krisztián
Versei
RÁCZ VINCE
A nép nem olvas verseket (Szerb Antal irodalmifejlődés-rajzához)
Jakab-Benke Nándor
Szemlesütve - Beszámoló a 41. Magyar Filmszemléről
Antal Balázs
Ki viszi át a lírai hőst?
Bakk Ágnes
A női hús természetrajza – egy csemegéző szemszögéből
Boros-Jenei Székely László
Boros-Jenei Székely László fordításmunkáiból (1765–1769) - Az megcsalatott csudáról való beszéd
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Önarckép „hét ajtóval”
Hírek
 
Láng Orsolya
Versei
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 5. (547.) SZÁM — MÁRCIUS 10.

Világvége, M.

Üvegfolyosó.
Kolostorkertbe futó melegszürke út,
a szökőkút örvényében szitakötő kereng.
Íme, az ima szimmetriája.
Máglyán ég a dél, füstjét tüdőnk fésüli.
Faragott kőbe zár a fény:
ágy leszek. Támláim halkan nyiszorognak
álmodban forduló tested alatt,
s szilenciumra a szuvak áttörik a deszkafalat.
A napraforgó árnyékában
füvekkel játszik a szél.
Szerelmünk dajkája minden törékenynek.

Te azóta emlékezel. Kíméletes, de könyörtelen.
Én azóta felejtek. Könyörületes, de kíméletlen.

Mindez csak csigaházropogás
hernyótalpak alatt.


feltételhetetlen

eltörhetetlen, mondod, pedig nem az
eltörölhetetlen, mondod, pedig nem az
ellenállhatatlan, mondod, pedig nem az
kimeríthetetlen, mondod, pedig nem az
áthatolhatatlan, mondod, pedig nem az
becserkészhetetlen, mondod, pedig nem az
pedig terjeszthető: ejtőernyőként kiterjeszthető
pedig duzzasztható: halastóként felduzzasztható
pedig számomra oly sokat jelent egy vélt mosoly,
akár egy kéz a vállamon, nappali emésztésemnek az éjszaka
és éjjel a nappal anyagcseréje,
s ígéretnek annyi, hogy bármikor,
bizony mondom nem kell a sohánál több –
s a láthatatlan, mint fehér abroszra véletlen szóródott sókristályok,
a látható pedig, mint kézfejen az ég kékjével telő erek –
hisz ahelyett, hogy könnyítene,
a tagadhatóság aggályait hinti elém a bizonyosság

pedig, pedig megölhető

pedig -hetetlen, mondod, élhető


Téridő

Lásd, ez az ősz csodája – hogy mindig ősz marad:
venyigék sárgaláza az égszín kék alatt,
séták karcolása tájon és szíveken.
Szavak máglyahalála testhőmérsékleten.

Kettéoszlik minden, válik, vérezni kezd,
a leget madár repeszti, a földeket sínek,
avar marad csupán nagylombú fák után,
s napokra hull a fák közt a lángzó délután.

Mint légy, mi falra pattan, s ájultan hull alá,
úgy fekszünk mozdulatlan a csend két oldalán.
Felkelni nincs erőnk már, átlátni nem lehet.
Így vesztjük el magunkat. Kiálts rám, s felkelek!




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében