"Ránk azóta hiába ront orvul az ellen"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 5. (547.) SZÁM — MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A Kafka-per
Karácsonyi Zsolt
Elképzelhető és valós hatalmak - Beszélgetés Szőcs Géza költővel
Kenéz Ferenc
Gyermekrajzok
Király László
CSÚFHISTÓRIÁK
Karácsonyi Zsolt
A zárt tér metafizikája
Kántor Lajos
A tudni vágyó embernek
KIBÉDI VARGA ÁRON
Versei
SZENDRŐI CSABA
Versei
Dimény Lóránt
100, 50 vagy 80 (A barátság a szívek köteléke)
Láng Orsolya
Versei
Merényi Krisztián
Versei
RÁCZ VINCE
A nép nem olvas verseket (Szerb Antal irodalmifejlődés-rajzához)
Jakab-Benke Nándor
Szemlesütve - Beszámoló a 41. Magyar Filmszemléről
Antal Balázs
Ki viszi át a lírai hőst?
Bakk Ágnes
A női hús természetrajza – egy csemegéző szemszögéből
Boros-Jenei Székely László
Boros-Jenei Székely László fordításmunkáiból (1765–1769) - Az megcsalatott csudáról való beszéd
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Önarckép „hét ajtóval”
Hírek
 
Bakk Ágnes
A női hús természetrajza – egy csemegéző szemszögéből
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 5. (547.) SZÁM — MÁRCIUS 10.

Egy régivágású irodalomtörténész azonnal kikiáltaná, hogy bizony Gerlóczy Márton magát írta meg A csemegepultos naplója című regényében. A pozitivista irodalomtudomány művelője (és, ha nem csalódom, elég sok olvasó is) örömtelien von le következtetéseket abból, hogy ki is lehet a könyv elbeszélője által Röfinek nevezett egyéjszakás kaland vagy a tűzoltós barátnő vajon pontosan az író melyik korszakában bukkant is fel?
Gerlóczy Márton már nem „friss hús” az új könyvpiacon. Negyedik regénye, A csemegepultos naplója egy nem túl megértő, több szempontból is a karnális élvezetek iránt érdeklődő elbeszélő, Márczy Lajos „tollából” származik, azaz ő a könyv főszereplője, naplóvezetője, egyes szám első személyben mesélője. Mint megalkotója, ő is könyveket ír, írogat, de egy kis életszag hiányában elszegődik csemegepultosnak. Már a húsbolt elnevezése is ínycsiklandó, sok szép, szagló, illatozó húsfajta között tölthet el egész napokat, ízlelgetve azokat és azok vásárlóit. Esténként pedig különböző lányokkal teheti ugyanezt a „babaarcú”, szemüveges húspultos: innen-onnan előhalász, felszed, megfűz egy nőt, aztán a változatosság jelszavával hamar le is rázza. A csemegepultban nemcsak az ihlet megtalálását, hanem a változást is kereste. A barátnője nemrég otthagyta. Hiánnyal kezdődött regénybeli élete, amely aztán eszeveszett ütemet kezdett diktálni neki. Lali a sznobokat utáló titkos sznob figura, aki napi barátságot ápol a különböző alkoholnemekkel, kocsmákkal, prostikkal, és mintha csak következő könyvéhez gyűjtené az anyagot, mindenféle szende vagy dögös, vidéki egér vagy menő nőt összeszed és igyekszik elkerülni a hosszabb távú felelősségvállalást. Nincsenek rossz családi emlékei, sőt mintha egy nagyon stabil háttér védené őt, olyan, amelyről beszélni sem kell, csak érezni.
A lóhúsos pult mögül vagy a kocsmapult mellől ingyen leshet másokat, büntetlenül, akár egy színházban. Nem várja meg az előadás végét, ítélkezik, és sokszor ő adja meg a végszót: a korrekt nyugdíjasok vagy a proletár osztály becsületes képviselői számíthatnak a jóérzésére, míg mások rendszerint leszerepelnek. Mindenkit kioszt. Magát is. Pszichológiai közhellyel élve sérülékeny, és ezt rejti az álarca mögé.
Az nem kétséges, hogy ő „jó parti”, ósdian szólva. Az önbizalmából, árnyalt öniróniájából és az össze nem számolható női seregletből ez feltétlenül következik.  Rövid, pattogó és harsogó mondatokban fogalmaz, sommás elképzelései vannak és hamar véleményt alkot mindenkiről. Karcolva kritizál. A kamaszkor és a felnőttkor között egyensúlyozva megmondja a „tutit”, ami persze csak neki az, és ezt is tudja, de most már mi is tudjuk. Az általa megtalált lányok is egy-egy magányos felhőben lebegnek, és az elvileg elmeháborodott vagy menthetetlen alkoholista szomszédai is. Kedvence Köntös, az idős hölgy, aki csendesen megbolondult, üldözési mániában is szenved, de nem háborgatja senki intim szféráját. Az ő halála meghozza a felszusszanásnyi csendet és egy szép, normális lány jelenlétét is. Utóbbi várható volt.
Persze Márczy Lajosnak ferdítései is vannak, igaz, más téren: hol felháborodottan arról beszél, hogy ő nem tartja kis átmeneti kéglijében a családi fotókat, hol pedig, hogy a következő hódítását bekebelezhesse, családi fotókkal rakja ki otthonát. Szóval, Lalikám, hol az igazság?
Gerlóczy regényének nincs A-tól B pontig eljutó cselekménye. A fejlődés csak a körülmények kérdése. Nők, húsok, italok, nők, húsok, italok. Néha egy kis vasárnapi pihenő. Egyikben sincs kivetnivaló. De még hullarészegen is mintha a tudatosság reménye csillogna a szemében. A regény végén felbukkan a normális és szép lány, de hát semmi sem életbiztosítás, csak egy reményszikra. A könyve letehetetlen, az olvasó, mint bármelyik könyvbeli bolond, nekifog társalogni Lalival, együtt kacag vele gúnyosan, például azon, hogy elvállalta egy teljesen ismeretlen nő görényének a „bébiszittelését”, ráadásul két hétre, vagy hogy idegen nőnek ad kölcsönt a patikában.
A piaci és a lakótársi szereplőkön kívül a többi mellékszereplő is benépesíti a pestiek által jól ismert várost: aki sokat jár a „négyeshatossal”, az tudja, hogy folyamatosan jár, a 47-es villamos sofőrjére viszont mindig várni kell a Deákon. A romkocsma is elég egyértelmű, és hogy oda milyen vidéki kis egérkék járnak, az már más kérdés. A csarnok leírása pedig mindenkit a Vámházkörútra csábít. Együtt is megkereshetnénk azt a csemegepultot, és Jolikára is rákacsinthatnánk.
Pikáns, bár nem újkeletű: a húspult és a nők váltogatásának állandósága és a köztük levő, finoman megrajzolt hasonlóság. A nőket is ugyanúgy lehet próbálgatni, mint a felvágottakat, lehet belőlük csemegézni, ki kell próbálni minél több fajtát, nem biztos, hogy az állandóság egészséges. A nők húsának leírása is gyakorta átcsap pultosszlengbe. De nincs szó leánykereskedelmről, csak a sima életről. Gerlóczy regényének nyersanyagát saját kezűleg vágta össze saját csemegepultosi gyakorlatának emlékeiből.  Megmaradt az élet- és a hússzag.

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója. Ulpius-Ház, Budapest, 2009.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében