Barátnőm Budapesten él, még a nyolcvanas évek végén telepedett át Erdélyből. Pontosabban Székelyföldről. Nem hibáztatható érte: még fiatal volt, meggondolatlan. És akkoriban még nem volt a barátnőm. Kint élt már a húga, azóta kitelepedtek a szülei is. De barátnőmnek mostanra már nagyon elege lett fővárosból, anyaországból, mindenből. Belőlem talán mégsem, vissza akar költözni Erdélybe, hozzám. Ebbéli törekvésében erősen bátorítom én is. Ezen témában sűrű e-mail váltás folyik közöttünk.
Jön az e-mail Pestről: szülei óva intik őt e meggondolatlan lépéstől. S hogy mivel tudnám meggyőzni a szülőket, mégiscsak érdemes hazatelepednie. Megy az e-mail Pestre: tudod Te is, Erdélyben jobb a levegő. Meg hát itt vagyok én is. Jön az e-mail Pestről: jöjjek valami egyébbel is, a szülőknek ez nem elég. Ettől kissé indulatba jövök. Megy az e-mail Pestre: mondd meg nekik – mondok – nemcsak a kitelepültek kezdenek már hazaszállingózni abból a lelakott országból, de már más kontinensekről is vannak idetelepültjeink. Csíkszeredának például van már több kínaija meg egy amerikaija is. Tényleg. Meg hogy legfrissebb információim szerint az elmúlt év folyamán már Magyarországon születettek is több mint százan kértek munkavállalási és letelepedési engedélyt Hargita megyében. Jön az e-mail Pestről: nem volt rossz, amit felhoztam, de még kéne valami.
Ami sok, az sok, ezeknek semmi nem elég? Fel kell kötnöm a gatyám, érzem, átütő érvek szükségeltetnek, tudjuk, a nő ingatag, la donna e mobile, a bútor az asszonyé.
Akkor eszembe jut valami, megy az e-mail Pestre: Szálinger Balázs, jeles költő, több díj, zalai születésű, most Pesten él, nahát még ő is Erdélybe készül, lakni és munkálkodni, egyelőre csak időszakosan, igaz, de szerintem figyeljék csak meg majd a végét! Jön az e-mail Pestről: szülők tényleg meghökkenve, ellenérvekből kifogyva. Azt azért mégis hozzáfűzték: biztosan valami életunt, vén szivarról van szó, unintelligens valakiről. Megy az e-mail Pestre: életszerető, fiatal szivarról van szó, viszonylag intelligens is. Több díj, több kötet, köztük nulladik* is, amit nem akármelyik költő mondhat el magáról. Jön az e-mail Pestről: szülők elhallgattak, ellenvetés már nincs, valami hatott. Talán a nulladik kötet. Győzelem. De még nem.
Jön az e-mail Pestről: barátnőm némely barátnői, munkatársai meg szomszédai szintén azon a véleményen vannak, nagy meggondolatlanság volna hazaköltöznie Erdélybe, óva intik ettől. Hogy mit szólok ehhez? Megy az e-mail Pestre: az Országgyűlés elé nem terjesztetted-e kettőnk dolgát? Jön az e-mail Pestről: nem, oda nem, de az egyik szomszédasszonya különösen nem javallja neki a hazaköltözést. Kórosodó, testes, roma hölgy a szomszédasszony, ott lakik ő is abban a nagy bérházban, ahol a barátnőm, nem dolgozik sehol, szociális segélyből él, nem is rosszul, a földszinten működő borozóban állandó asztaltársaságuk van, ott isznak örökké. Hogy milyen jó az élet Pesten, dolgozni sem nagyon kell, a bor is jó, bolond aki otthagyja az ilyen helyet, hirdeti a kórosodó, testes, roma hölgy. Barátnőm néha késő estig túlórázik egy hivatalban. De már tudom, mit kell válaszolnom, megy az e-mail Pestre: csak annyit mondj a barátnőidnek, munkatársaidnak, s különösen a kórosodó, testes, roma hölgynek: Szálinger Balázs, zalai születésű, de most Pesten él, jeles költő, életszerető, fiatal, viszonylag intelligens is, több díj, több kötet, köztük nulladik is, amit nem akármelyik költő mondhat el magáról! Nahát, még ő is Erdélybe készül lakni és munkálkodni. Jön az e-mail Pestről: barátnők, munkatársak, szomszédok tényleg elhallgattak. Elbizonytalanodtak, meghátráltak. Fél az ember az ismeretlentől. Nulladik kötetről még senki sem hallott. Inkább befogják a szájukat. Kivéve a korosodó, testes roma hölgyet, ő egy bátrabb faj képviselője: múlt héten érdeklődött, hol lehet kapni azt a bizonyos nulladik kötetet? Ő és asztaltársasága belenéznének, intelligensek ők is.
Szóval győzelem, minden fronton. Már tervezgetem, hogyan fogom elmesélni Balázsnak, ha találkozunk, milyen hatékony ütőkártyaként tudom használni őt.
Akkor tegnap este felhív telefonon a barátnőm. Kissé sírós a hangja, de azért elég erélyesen szólít fel: most azonnal mondjam el, de részletesen, ki is ez a Szálinger Balázs és miféle obskúrus viszonyban állok vele. De az igazat mondjam!
* A Varázspalást című kötetről van szó, ami tkp. a Mester első kötete volt, de amit valamiért (most ne firtassuk, miért) mindig kihagy az eddig megjelent könyvei listájáról, a számozását a második kötettől kezdvén.
