1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Termeted, bár más szemében szálka,
az enyémben gerenda, sőt szálfa.
Rajtad csüngök, mint gyümölcs az ágon,
hogy pálinkává érjen halálom.

Te tudod, bár nem köt a szokásjog,
obligatiom a szopatásod.
Sorra veszem ezért most viccesen,
mit jelentesz másnak és mit nekem.

Pestieknek félerdélyi csicska,
akinek már kenőkés a bicska.
Kolozsváron meg egy pannon köcsög,
csak egy kicsit fickósabb a pöcsöd.

Keszthelyen fogad egy márványtábla,
a nagy költő innen szökött szárba.
Székelyeknél nagyfiú vagy most már,
azt mondják, hogy jól kifaszosodtál.

Erről inkább többet nem is mondok,
tegyünk ide egy hangzatos pontot:
Állítassék annak másfél oltár,
ki egy hitben másfél állampolgár.

Evezzünk most személyes vizekre,
hadd szedlek magamban is ízekre.
A legfurcsább volt nekem a hangod,
ezzel hogyan szerezhettél rangot?

Majd a bőrkabát: egy döglött állat
kell ahhoz, hogy legyen egy kis vállad.
Aztán huncut tekinteted láttam,
s farpofáim gyorsan összezártam.

De amikor versre vált a téma,
mindenki más vak, süket és néma,
csak te tudod, mi a jó, és mért nem,
figyelek, bár egy szavad sem értem.

De a kapcsolati hálód fogtam,
s kivetettem, asszem most is ott van,
akad benne talán egy-két kötet,
ezért jár neked egy nagy köszönet.

Rendezni ne természetben kelljen,
annál jobban dagad már a mellem,
felejtsd hát el azt a langyos álmot,
és csak add meg a bankszámlaszámod.