"túl füstön, kocsmákon, temetőkön"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 6. (548.) SZÁM — MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
CS. NAGY IBOLYA
Öntörvényű és önpusztító élet - A Csoóri-személyiség vonásai
CSOÓRI SÁNDOR
Versei
Tóth Mária
Napok, éjek, hetek, évszakok - Napló
Szőcs István
Bermuda háromszögelés
Karácsonyi Zsolt
Menny és pokol között
Lövétei Lázár László
A vér enciklopédiája - Írta: Szálinger Balázs
Karácsonyi Zsolt
Szálinger Balázs és a két limerick
László Noémi
Egy szál inger se
Bálint Tamás
A kolozsvári diáklányokhoz
Fekete Vince
Szálinger Balázs: A VÁNDORLEGÉNY ÉS JÁNOSKA
Molnár Vilmos
A korosodó, testes, roma hölgy esete a nulladik kötettel
Dobai Bálint
Köszönettel és tisztelettel
György Attila
Szálinger Maugli, a majdnem-székely
Sántha Attila
Szálinger bétör a székely irodalomba
Széles Klára
„Keresem magamban az angyalt” - Részletek egy Sigmond István műveiről szóló tanulmányból
Mike Ágnes
Szélbe szórt szavak
Gyenge Zsolt
Berlin szerint a film - Szubjektív beszámoló a 60. Berlináléról
Papp Attila Zsolt
Berlin-margó: a bűnpártolás diszkrét bája
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - A kilencediken túli kilencedik
Áprilisi évfordulók
 
Sántha Attila
Szálinger bétör a székely irodalomba
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 6. (548.) SZÁM — MÁRCIUS 25.

Az Oltnak a tusnádi partján,
ahol majdnem reánkhull a bérci tető,
ültünk vala a kocsmai székben
Johannes, Vilmus, az isteni Vincus,
lázári László, a rabonbán György,

meg számtalan-számos parlamenti fő,
Brassai Mátis, népi vezér, képviselő,
gyűltek a népek körénk no meg a nők,
hallni a csípős, égi, eszmei harcot
mely a költőség kapcsán kitört.

Az asztali lábnál egy nyiszliki nyápic
fiatal gyermek versekkel kezében ült -
olvasót keresett magának égő szemekkel,
kinek megsúgja halkan, a nagy költő ő!

S Györgynek a nőjét mind csak nyagta,
hogy figyusz, hölgyem, e szókapcsolatra!

Tűrte egy ideig a nagydarab csángó, György,
hogy kormozza nőjét szupulykó sápadt,
de aztán oroszlán módra sztentori hangon kitört:
Hogy azt a hájdermennköves …(piii) ki...(piii)
krt...(piii) ...(piii) (piii) gyeride, te szerencsétlen!

De ezzel le is nyugutt rabonbán György,
s szólt vala a költértársasághoz:
„Cimnek a borái, társak!
Ím itt egy ifjú poéta, lelkében láng,
rossz versekkel rontotta nőmet s a közízlést:
érdeme vajon mi légyen: élet vagy halál?”

S nagyujjukkal lefelé böktek a cimborák.

Ellenére szóla egyedül Vilmus, kutya- s emberbarát:
„Ejnye, ejnye, társak, nevét sem tudjuk,
sem tettének bizonnyal sötét okát.
Lehet, hogy titok lappang az ügyben,
melyen ha átlát nővér Immaculát!
Emelkedjen hát, poétácska, szólásra,
kinek élete ott hever az út porában.”

S így szólt a nyiszliki nyápic fiatal gyer:
„Köszi a szót, mester, no meg a sert!
(s jót húzott a mester poharából).
Becsületes ősmagyar nevem Balázska,
és én lennék Alsópáhok legnagyobb poétája.
Nyeszlett, sápadtarcú lényem csak álca:
ha zalai is, de székely vagyok, a picsába!”

Elámula ezen a költértársaság,
merthogy zalai székelyt most először lát.
De rabonbáni György az ebet a karóhoz tovább kötte:
„Ez mind szép és jó, te beste,
de a rossz versekkel mi lesz? Ki felel érte?”

Erre már folyékonyan válaszolá Balázs:
„mint említettem, székely vagyok, a picsába.
A rossz vers is csak álca,
mely azért kellett, hogy Önt felrázza.
Inaskodni jöttem, szonettben, reppben
meg hexametriában.
S ha választhatok, apám s anyám legyen
Orbán meg a Sántha.”




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében