Az Oltnak a tusnádi partján,
ahol majdnem reánkhull a bérci tető,
ültünk vala a kocsmai székben
Johannes, Vilmus, az isteni Vincus,
lázári László, a rabonbán György,
meg számtalan-számos parlamenti fő,
Brassai Mátis, népi vezér, képviselő,
gyűltek a népek körénk no meg a nők,
hallni a csípős, égi, eszmei harcot
mely a költőség kapcsán kitört.
Az asztali lábnál egy nyiszliki nyápic
fiatal gyermek versekkel kezében ült -
olvasót keresett magának égő szemekkel,
kinek megsúgja halkan, a nagy költő ő!
S Györgynek a nőjét mind csak nyagta,
hogy figyusz, hölgyem, e szókapcsolatra!
Tűrte egy ideig a nagydarab csángó, György,
hogy kormozza nőjét szupulykó sápadt,
de aztán oroszlán módra sztentori hangon kitört:
Hogy azt a hájdermennköves …(piii) ki...(piii)
krt...(piii) ...(piii) (piii) gyeride, te szerencsétlen!
De ezzel le is nyugutt rabonbán György,
s szólt vala a költértársasághoz:
„Cimnek a borái, társak!
Ím itt egy ifjú poéta, lelkében láng,
rossz versekkel rontotta nőmet s a közízlést:
érdeme vajon mi légyen: élet vagy halál?”
S nagyujjukkal lefelé böktek a cimborák.
Ellenére szóla egyedül Vilmus, kutya- s emberbarát:
„Ejnye, ejnye, társak, nevét sem tudjuk,
sem tettének bizonnyal sötét okát.
Lehet, hogy titok lappang az ügyben,
melyen ha átlát nővér Immaculát!
Emelkedjen hát, poétácska, szólásra,
kinek élete ott hever az út porában.”
S így szólt a nyiszliki nyápic fiatal gyer:
„Köszi a szót, mester, no meg a sert!
(s jót húzott a mester poharából).
Becsületes ősmagyar nevem Balázska,
és én lennék Alsópáhok legnagyobb poétája.
Nyeszlett, sápadtarcú lényem csak álca:
ha zalai is, de székely vagyok, a picsába!”
Elámula ezen a költértársaság,
merthogy zalai székelyt most először lát.
De rabonbáni György az ebet a karóhoz tovább kötte:
„Ez mind szép és jó, te beste,
de a rossz versekkel mi lesz? Ki felel érte?”
Erre már folyékonyan válaszolá Balázs:
„mint említettem, székely vagyok, a picsába.
A rossz vers is csak álca,
mely azért kellett, hogy Önt felrázza.
Inaskodni jöttem, szonettben, reppben
meg hexametriában.
S ha választhatok, apám s anyám legyen
Orbán meg a Sántha.”
