„Új kínok, titkok, vágyak vizén járok...”
Ady Endre: Új Vizeken járok
1. 1905-ben a Budapesti Naplóban jelent meg először a vers, majd Ady az Új versek kötetébe is felvette a Szűz ormok vándora versciklusának nyitó darabjaként. Jelzi ez, hogy a költő maga is fontosnak, a ciklus életérzését meghatározónak tartotta ezt a versét.
A kötet és a ciklus több versének is visszatérő témája az életszeretet, az életvágy, amely általában a teljesületlenség érzésével párosul.
Vágyai űzik, hajtják a költőt mindig valami új felé. Ez a felfokozott, ideges vágy fogalmazódik meg a ciklus záró darabjában, az Új Vizeken járokban is:
Szállani, szállani, szállani egyre,
Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.
A túlfűtött, ideges vágy van jelen a háromszor egymás után megismételt, majd reddícióként az utolsó sorban megint háromszor visszatérő szállani főnévi igenévben, amely szófaji jellegzetességeiből adódóan az időtlenségbe emeli a vágyat. De ezt erősíti az új és a Vizekre szavak megismétlésével, valamint a szállani szinonimájaként szereplő röpülj felszólító módjával is.
Hasonló motívum szólal meg a ciklus másik darabjában, a Harc a Nagyúrral címűben is:
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.
A Mi urunk: a Pénz című ciklusának nyitó darabjában, a Sírás az Élet-fa alattban szintén az életvágyat és ennek hiábavalóságát fogalmazza meg:
Lentről nézem ős terebélyed,
Piros csodákkal rakott Élet.
Óh, jaj,
Te hitvány, te hitvány, te hitvány.
Nem áhított így soha senki,
Nem tud téged más így szeretni.
Óh, jaj,
Hiába, hiába, hiába.
2. Az életszeretet, az életvágy hatalmas sóhajként fogalmazódik meg a Sóhajtás a hajnalban című versében, de itt is – mint általában – ott kísért a vágy teljesíthetetlenségének a tudata és az ebből fakadó kiábrándultság érzése is. A vers ellentétre épül. Hatalmas a feszültség a vágy és annak teljesülhetetlensége között. A vers első része csodálatot ébreszt az Élet szépségei iránt, majd a vers második részében ezeknek a hiánya fejez ki szembenállást.
A költemény bevezető része tipikus szecessziós díszítésű életevokáció, életkultusz, amelynek első fele a látvány, a második fele pedig a hangeffektusokra épül. Ez a szerkezeti egység expresszionista kiáltásként hat. A Város, majd az Élet egyfajta eksztatikus leírását nyújtja. Ismétlődő indulatszó tagolja két kisebb egységre a részt. És ez az indulatszó is jelzi, hogy felfokozott érzelmi kitöréssel állunk szemben. Nominális stílus jellemzi a sorokat. Sehol egy ige, ehelyett művészi jelzőhalmozással épülő felsorolást találunk. Szecessziós díszítő funkciójú jelzőhalmozások ezek. A különböző jelzőtípusok mind pozitív töltetűek, és a szecesszióra oly jellemző fényesség, szépség kifejezői. Király István jegyzi meg, hogy „az ideges, a parfümös élet, a szép formáknak és új ingereknek nagyszerű, nem sejtett élete vonzotta a költőt. S ennek megfelelően feltűntek verseiben a kifinomultság megkülönböztető, művi jegyei: arisztokratizáló-egzotizáló motívumok lepték el” költészetét (Király 1972: 283). A szecesszió alapja egyébként is a menekülés a szépbe, az illúziókba, egyfajta tiltakozásként „az eszmények nélküli, az elidegenítő világ ellen vagy a mindennapiság, a szürkeség és sok előítélet ellen” – írja Szabó Zoltán (Szabó 1998: 174). A díszítő motívumok pedig a szecessziós életérzésnek, a menekülésnek a kifejezői:
Óh, pírban fürdő,
Szépséges világ,
Pihent testeknek
Boldog, lomha kéje,
Rejtelmes, fényes,
Ezer puha fészkű,
Gyönyörű Város.
Az első két sor két minősítő jelzőt tartalmaz, de azáltal, hogy az első folyamatos melléknévi igenév, mindjárt a vers elején valamennyi dinamizmust is kölcsönöz a leírásnak. A fürdő melléknévi igenév pírban határozójával együtt metaforát alkot. A pírban kap itt erős fókuszhangsúlyt, hiszen a pírban fürdik mondatszerkezetből jött létre. De a második, szépséges jelzőre is jut nyomaték részben sorkezdő helyzete, részben pedig a szép jelzőnek a továbbfokozása révén. A pírban fürdő / Szépséges világ teljes metaforát alkot.
A harmadik és negyedik sor metaforikus megnevezés, alapja birtokos jelzős szókapcsolat, amely három minősítő jelzőt is magába olvaszt. A következő három sor még tovább fokozza ezt a díszítő funkciójú jelzőhalmozást: öt minősítő jelző és egy számjelző teszi itt még teljesebbé a leírást.
A szépséges, boldog, fényes, gyönyörű jelzők mind pozitív, életigenlő szemléletet tükröznek. Ugyanez az eksztatikus leírás folytatódik a következő három sorban is, csak itt a világ, az Élet csodálatos hanghatásai erősödnek:
Óh, szent hajnal-zengés:
Élet szimfóniája,
Csodálatos Élet,
Az első rész látásérzetei után itt az érzetek keverése folytán, mintegy szinesztéziát alkotva, a hajnal zenévé és az élet csodálatos szimfóniává lényegül át. Itt is a pozitív töltetű jelzők sorakoznak: szent, csodálatos.
Ez a felkiáltásokból épülő életcsodálat, az élet csodálatos voltának felmutatása egy óhajjal zárul, amelyet az első rész már-már illuzórikussá növesztett leírása vált ki a költőből:
Be jó volna élni.
Ez az óhaj mintegy konklúzióképpen hangzik a bevezető rész után. Szépséges, csodálatos az Élet, következésképpen Be jó volna élni. Az óhajtó szócska az állítmány névszói részét emeli ki fókusznyomatékkal, az utána álló segédige feltételes módja pedig jelzi, hogy mindez pusztán vágyálom a költő számára. Ez a mélyről fakadó sóhaj, amelyre a cím is utal egyébként, a vers kulcssorának tekinthető.
3. Innen fordul át az életcsodálat egyfajta vágyakozásba, helyesebben vágyakozások sorozatába, amelynek/amelyeknek a teljesülése lehetetlen. Be jó volna élni, sóhajtja a költő. De nem lehet!! És ennek a nem lehetnek a magyarázatát kapjuk a további sorokban:
MENNYI ÖRÖM zúg
És MIND a másé,
MENNYI ARANY cseng
És MIND a másé,
MENNYI ERŐ küzd
És MIND a másé,
MENNYI ASSZONY van
És MIND a másé,
MENNYI ÚJ KÉJ zsong
És MIND a másé,
MENNYI SZÁNDÉK tör
És MIND a másé,
Ennek a szerkezeti egységnek a szövegszervezője a litániaszerűen ismétlődő előszámlálások és lemondó válaszok feleselése. Az előszámlálásokat bevezető MENNYI névmási jelző ismétlődik minden sor elején anaforikusan ’milyen sok’ jelentésben, és az utána következő szavakat is erős nyomatékú kvantorpozícióba emeli. Az anaforikusan ismétlődő MENNYI szó után a változó szavak rendre az öröm, arany, erő, asszony, új kéj, szándék. A megnevezett fogalmak többnyire csak a materiális valóság bűvöletét árasztják.
A sor és egyben a mondatok végére kerülő igei állítmányok szintén hangsúlyosak, de kisebb a nyomatékuk, mint a kvantornak. Érdemes ezeket az igéket szemügyre venni: zúg, cseng, küzd, van, zsong, tör. Hangsúlyosságukat a mellettük álló névszóval szinesztéziát alkotó igék hangulatfestő, erős hangutánzó jellege tovább erősíti: zúg, cseng, zsong. Két igéből erős dinamizmus árad: küzd, tör. Az igék sajátos jelentéstartalma mellett ezeknek a soroknak az erős nyomatéka is az élet felfokozott, eksztatikus ábrázolását nyújtja, az Ady ekkori verseire jellemző enerváltság hangulatát árasztja.
Az előszámlálásra válaszoló sor mindig szó szerint ismétlődik: És MIND a másé. Látható, hogy a válasz is tartalmaz egy erős nyomatékú, nagy hatókörű, pozitív univerzális kvantort, amely azáltal, hogy állandóan ismétlődik, fokozást is rejt magában. Ezeknek az ismétlődő kvantoroknak itt nemcsak kiemelő, hanem fontos versszöveg-formáló szerepe is van.
A vers zárlatában szinte egyeduralkodóvá válnak az erős nyomatékú kvantorok azáltal, hogy az előszámláló részben ismétlődő MENNYI és a válaszok MIND szava itt egy sorba vonódik, és ezáltal a második jelző csak dallamemelkedővel ejthető:
MENNYI MINDEN van,
^
MENNYI SZÉP MINDEN,
^
MENNYI SZENT MINDEN
^
És MIND a másé.
Az eddigi előszámlálások itt érik el a tetőfokot. Ezt a variációsan ismétlődő, erős nyomatékú mondatok biztosítják, amelyek csaknem kizárólag erős nyomatékú kvantorokból épülnek. Ezekre csendül immár hetedszer a jól ismert válasz: És MIND a másé, amely egyúttal lezárását is jelenti a futamnak.
4. Konklúzióképpen elmondható, hogy Ady erős életvágyról szóló versei sajátos világlátást tükröznek, ugyanis az életnek elsődlegesen az anyagi oldalát idézve, a nagy és szép életről való lemondást szólaltatják meg. Van egyfajta tragikus színezete ezeknek a verseknek, hiszen hiányzik belőlük a lelki béke, a lelki öröm, s harmónia helyett diszharmóniát sugároznak. Király István nevezte találóan „élettagadó életszeretetnek, paradox életigenlésnek” (Király 1972: I, 318) ezt a fajta életszeretetet.
Hivatkozások:
Király István 1972 Ady Endre I-II. Magvető Könyvkiadó, Budapest.
Szabó Zoltán 1998 A magyar szépírói stílus történetének fő irányai. Corvina Kiadó – MTA
Nyelvtudományi Intézet, Budapest. (Egyetemi könyvtár. Alkalmazott nyelvészet)