"túl füstön, kocsmákon, temetőkön"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 6. (548.) SZÁM — MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
CS. NAGY IBOLYA
Öntörvényű és önpusztító élet - A Csoóri-személyiség vonásai
CSOÓRI SÁNDOR
Versei
Tóth Mária
Napok, éjek, hetek, évszakok - Napló
Szőcs István
Bermuda háromszögelés
Karácsonyi Zsolt
Menny és pokol között
Lövétei Lázár László
A vér enciklopédiája - Írta: Szálinger Balázs
Karácsonyi Zsolt
Szálinger Balázs és a két limerick
László Noémi
Egy szál inger se
Bálint Tamás
A kolozsvári diáklányokhoz
Fekete Vince
Szálinger Balázs: A VÁNDORLEGÉNY ÉS JÁNOSKA
Molnár Vilmos
A korosodó, testes, roma hölgy esete a nulladik kötettel
Dobai Bálint
Köszönettel és tisztelettel
György Attila
Szálinger Maugli, a majdnem-székely
Sántha Attila
Szálinger bétör a székely irodalomba
Széles Klára
„Keresem magamban az angyalt” - Részletek egy Sigmond István műveiről szóló tanulmányból
Mike Ágnes
Szélbe szórt szavak
Gyenge Zsolt
Berlin szerint a film - Szubjektív beszámoló a 60. Berlináléról
Papp Attila Zsolt
Berlin-margó: a bűnpártolás diszkrét bája
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - A kilencediken túli kilencedik
Áprilisi évfordulók
 
Papp Attila Zsolt
Berlin-margó: a bűnpártolás diszkrét bája
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 6. (548.) SZÁM — MÁRCIUS 25.

„A végén mindig a művész, és nem a csőcselék mondja ki az utolsó szót.” Ezt a mondatot Bernard-Henri Lévy francia filozófus írta le, annak apropóján, hogy az idei Berlinálén az előzetes letartóztatásban lévő Roman Polanskit Ezüst Medve-díjjal jutalmazták. Megjegyeznénk, Polanskit kiskorú megrontásáért körözték évtizedek óta az amerikai hatóságok, mígnem Svájcban lefülelték; a berlini szemlén bemutatott filmjének utómunkálatait már a börtönben fejezte be. Sietek beismerni, hogy a Szellemíró című filmet nem láttam, készséggel elhiszem, hogy figyelemreméltó alkotás, nem lenne meglepő attól a rendezőtől, aki olyan mestermunkákat tett le az asztalra, mint a Kés a vízben, a Kínai negyed, az Iszonyat vagy a Keserű méz. Gyanítom azonban, hogy ez a kitüntetés nem kifejezetten a filmnek szólt: média- és szakmai körökben már egy ideje rebesgették, hogy Polanskit mindenképp díjazni fogják, úgymond szolidaritásból.
Ez a szolidaritás különös dolog. A kaszt összezárja sorait. A lengyel származású amerikai-francia direktor letartóztatása után petíciókat fogalmaztak feldúlt filmesek, írók és egyebek – a neveket, irántuk való tiszteletből, mellőzném –, és kérték, sőt követelték a rendező szabadon bocsátását. Minek is szól ez az öntudatosan belterjes szolidaritás: a liliomtiprásnak vagy a törvényszegésnek? A kérdésfeltevés persze elhibázott – nem minek, hanem kinek. Az állítás, röviden, úgy hangzik: ez az ember nagy művész, ne merészelje senki holmi erkölcscsőszi buzgalomból lesittelni.
Márpedig itt nem erről van szó. Hanem arról, ami a nyugati civilizáció jogrendjének alapköve: a törvény előtti egyenlőségről. Polanski szabályosan megszökött az amerikai bíróság ítélete elől, és most elkapták – ilyen egyszerű. Lehet bírálni az igazságszolgáltatást, amiért túl szigorúan kezeli a gyermekmolesztálás tényálladékát (nem lehet elég szigorúan kezelni, de ez magánvélemény), viszont képtelenség azt kérni, hogy mindaddig, amíg ez a törvény, bárki is felmentést kapjon alóla, mert ő filmművész, püspök vagy államférfi. És ez még csak nem is morális megítélés kérdése, bármennyi badarságot is hordjanak össze intellektuális elitizmusukba beleszédült felvilágosult írástudók. Mindösszesen arról van szó, amit Luc Besson francia sztárrendező így fogalmazott meg: nagyon kedveli Polanskit, emberként és művészként egyaránt, de nem hajlandó aláírni a szabadon bocsátásáért indított tiltakozást, mert senki sem állhat a törvény felett.
Van még kérdés?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében