"Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 7. (549.) SZÁM — ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lövétei Lázár László
Tavaszi áhitat
Demeter Zsuzsa
„Elmondom ugyan, de magam sem tudom” - Interjú Darvasi László íróval
Bakcsi Botond
A hiány antológiája (Darvasi László: Virágzabálók)
Szőcs István
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában?
Cseke Róbert
Versei
Murányi Sándor Olivér
Formagyakorlat (a rendőrverésről, a messengerről és a frontális ütközésről)
MEZŐSI MIKLÓS
Gyógyító paián a Savariai Apollónhoz
Dávid Gyula
Szerkesztői asztal és tanári katedra - Áprily Lajos Kolozsváron: 1925-1929
Simonfy József
Versei
Lászlóffy Csaba
Az erényes francia
Papp Attila Zsolt
Kincses Kolozswood
Xantus Boróka
„A valóság melyik szeletében vagyunk éppen?”
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Krisztus hét szava a Keresztfán
Hírek
 
Terényi Ede
ZENÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - Krisztus hét szava a Keresztfán
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 7. (549.) SZÁM — ÁPRILIS 10.

Krisztus szenvedése és kereszthalála csodálatos alkotásokra ihlette a világ legnagyobb alkotóit. Azt hiszem, hogy a képzőművészet hatolt a legmélyebbre a biblikus események ábrázolásában. Fantasztikus színekben, mozdulatokban keltették életre a fájdalom, a halál és a megdicsőülés ezernyi mozzanatát.  A zene, amely mindig is hajlott a képi ábrázolás felé, méltó társnak bizonyult és szorosan is simult a festmények, szobrok világához. Manapság a film zárkózott fel e két művészeti ághoz, mintegy egyesítve a látvány és a hangzó effektusok egymást erősítő szerepét. Főleg Zefirelli Jézus-filmje közelíti meg ezt az összefonódást.
Hosszú évekkel ezelőtt, amikor a modern zene harmóniavilágának elméleti rendszerezésével foglalkoztam doktori értekezésemben, került a kezembe Heinrich Schütz Dialogo per la pascua című, a 17. század első feléből származó művének egy páratlanul modernek ható akkordsora. D-dúr, B-dúr, G-dúr és E-dúr akkordokat fűzött egybe Jézus kínszenvedésének zenei ábrázolására. Rendkívül megragadott ez a sajátos harmónia-effektus hiszen majdnem a 20. század harmóniai gondolkodását vetíti elénk. A modern zene disszonanciái, különös harmóniafordulatai passio-zenék lennének? A szenvedés, a fájdalom, a félelem, a halál zenei megjelenítése a 20. században szinte minden mozzanatát áthatja a zenének. Akkor is jelen van, amikor a cím, az esetleges program vagy a zeneszerző magyarázata erre még csak nem is utal. Saját zenémben is minduntalan átlendülök ebbe a passió-világba. Amikor ezt felismertem, kezdődött az a folyamat, amelyben tudatosan törekedtem, hogy legalább egyes műveimben kimeneküljek a passió-hangvételből.
Azt hiszem, ez sohasem sikerült nekem teljesen. Huszadik századi emberként ez nem is sikeredhetett: a keresztút stációit éljük meg újra meg újra. Egy ilyen pillanatban bukkantam egy nagyon szép, régies hangvételű versre Domokos Pál Péter Kájoni-kötetében (Cantionale Catholicum): „Emlékezzünk mi hívek Urunknak hatalmáról, / Érettünk lőtt kinnyáról, kinnya közt hét szaváról”. HÉT SZÓ! Szörnyű kínok közepette, a keresztfa magasából, Ég és Föld között lebegve, a halállal viaskodva mit mondhat az Ember Fia? „… legyünk bizonyosak Christus Emberségéről” – mondja a további verssor, nagybetűvel kiemelve az Emberség szót. A kilencedik szakasz zárósorai: „Engedd azért mi Urunk, hogy Szent dicsősségedre, / A’Szentséges igéket hidgyük idvességünkre.” Nemes pátoszú, ünnepélyes szöveg méltó versszak-kerete a közbelső hét szavának, hét IGÉJÉNEK. A Domokos Pál Péter hozza illesztett dallama „Patris sapientia” latin szövegével d-moll tonalitással méltó a vershez, a belőle kibontakozó drámához.
A magyar szöveg nemes veretű régiessége, naiv őszintesége, közvetlensége egyszerre vonzott és taszított, itt a 20. század végén. De bennem maradt, tovább visszhangzott tudatomban, és várta, hogy zenében oldjam fel. Fülembe csengett Schütz akkordsora. Körülbelül pont akkor keletkezhetett, amikor ez a magyar vers is megszületett. Ez a két világ zenémben várta összefonódását. Mindez csak impulzus maradt volna, ha a szöveg nem fed fel számomra még valamit, egy gondolat-szikrát, valamit, amire a helyzet drámaiságában nem is gondolnánk. „Heted szavában Urunk szép csendes elméjében, / Ő Szent Lelkét ajánlá Szent Attyának kezében.” Mélyen bevésődött tudatomba az a három szó: „szép csendes elméjében”. A kínszenvedésen, a halálon úrrá lenni „szép csendes elmével”?! Szomjúhozva, a miért hagytál el kétségbeesésében, az El-végezetetett kiáltozva után megőrizni elménk szép csendes voltát, ehhez hatalmas hit, lelkierő, kozmikus kitárulkozás kell. Mi végigjárjuk a keresztút stációit, de fel tudunk-e emelkedni a végső „Atyám lelkemet leteszem Szent kezedben” ELCSENDESÜLÉSÉHEZ? Ez a gondolat járja át Haydn művét is Die sieben letzten Worte unseres Erlösers am Kreuze (Megváltónk utolsó hét szava a Kereszten). Húsz évvel ezelőtt írtam ezt a művemet, akkoriban hallottam először Haydn művét itt Kolozsváron, amely tisztán zenekari muzsika hét lassú tétellel, amit egy bevezető tétel és egy Földrengés zárószakasz keretez. Gondolatban, lélekben Haydn emlékének ajánlottam zenémet.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében