1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Turnén
(În turneu)

A legjobban ahhoz értek, hogy egyedül legyek
úgy mint más nők a kifutón
verőfényben
hírneves lettem a magányom számára
fényképeim is vannak a magányommal
amelyekre autogrammokat írok
a börzén is jegyeznek turnézok
anca mizumschinak öltözve mint egy festményen
megszaggatott öllel
melyet fölakasztok néha-néha
a két világ közötti
éles sarkokra


A tömbházban megélt halál
(Moartea trăită la bloc)

Ha a halál tömbházban lakna
az emberek nagy szárnyakat aggatnának a házakra
s egy-egy utcával lejebb költöztetnék ezeket
eladdig hogy minden évfordulón
lábujjhegyen lépkedhessenek
a halálon át
zajtalanul a lépcsőházban


Lakótér
(Spaţiu locativ)

      barátomnak, Johann Gutenbergnek, meghalt 1468-ban

Ha a szöveg meghalt
s te is velem együtt
majdnem semmi sem marad majd
kettőnkből
még azok a kefelenyomatok sem
amelyeket önmagunk alatt maszatoltunk össze
a nászéjszakánkon
mialatt egymáson
keresztül haladtunk boldogan mint olyan szereplők
akiket egyidőben találsz meg
több történetben
ha a szöveg meghalt
semmi sem marad majd
még az a papírlap sem
amelybe betakartam a gyermekeim
míg fölolvastam nekik belőle
több történetet addig amíg
kis testük betű alakú lett
végtére is ha a szöveg meghalt
ez inkább egy lakás –
tér-probléma mert nem tudom hova megyek majd
s milyen címet mondok majd mindenkinek
a halálom előtt


Idegen testem
(Corpul meu străin)

Úgy jöttem világra mint egy idegen test
bevetettem magam a magzatvízbe
anélkül hogy úszni tudnék
s a költészet úgy jelent meg hirtelen
mint egy embrionális ekcéma
anyám ott hagyott a szülészeten
azért hogy aztán sorra elhagyjanak
életem összes férfiai
legénylakásokban avagy egy irodaablak előtt
ahol már nem adnak semmiféle fölvilágosítást
még a halálnak is valami baja van velem bemondják
minden érkező vonattal mely a tömbházam elé ér
többszáz perc késéssel
s hallom őt néha a megafonon : kettőnk közül azt hiszem
te kellene válassz


A leprás nő
(Leproasa)

Szerelemmel tekintek önmagamra
pestises leprás fertőző
dicsfényes illatos elűzötten
ágyakból lakónegyedekből városokból
még az utolsó faluból is
s minden vers egy csengő
mely jelzi
hogy jövök


A lépcsőn
(Pe scară)

Álmaim visszatérnek mikor elalszom
mint valami zsúfolt autóbuszok amelyeken
már nincs ülőhelyem
s ahol egy tűt sem ejthetek el
összepréselődnek annyira bennem
már föl sem merül hogy álmodjak
csupán hogy még maradhassak ebbe az életbe kapaszkodva
a lépcsőn


BRÉDA FERENC fordításai