"Az emlékezet óv majd, semmi vész"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 10. (456.) SZÁM - MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
A szalonnás kutya tele
Boda Edit
Feltámadás
Belépőjegy
Papp Attila Zsolt
A Nulla paraméter
Út a Szeptember-partra
A Nagy Inkvizítor
Kántor Lajos
Láng dosszié - társszerzőségben
Szőcs István
MERENGŐ - A spanyolviasz feltalálásának történetéből
Cseke Róbert
A líra birodalma
Fohász Anteiához
Hőszakadás a fényre
Trend
Címtelen
Demeter Szilárd
Sárga - Kórházi napló
Sütő-Egeressy Zsuzsa
Ahol az ördög bujkál
Lászlóffy Csaba
Az áldozat (Folytatás előző számunkból)
Szombati István
Erdélyi Columbo
Terényi Ede
MOZARTRÓL, MOZARTTAL 8. Salzburg varázsa
Júniusi évfordulók
 
Sütő-Egeressy Zsuzsa
Ahol az ördög bujkál
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 10. (456.) SZÁM - MÁJUS 25.

„Szómágiával nem lehet ördögöt kiűzni.” – olvasom Demeter Szilárd egyik novellájának (Egy nap, 11.) első mondatát. Egérfelügyelő  című kötetének további történeteit böngészve pedig egyre inkább úgy érzem, hogy megidézni viszont egy-két ördögöt korántsem lehetetlen számára. Novelláskötetének alaphangulatába legalábbis sikerül becsempésznie valami „ördögit”, amitől összeszorul a torok (néhol pedig felfordul a gyomor).
Első látásra ráfoghatnám a „pokoli” hangulatot néhány horrorba illő öldöklésre és az elkövetőkre: a gyermekgyilkos őrült Báróra (Egy nap) avagy a családirtást túlélő, pszichopatává cseperedő kamaszra (Hármasoltár). De ők az erőszak extrém pólusait képviselik. Közelebbről szemügyre véve azt a világot, mely Demeter Szilárd összefüggő egészként (is) értelmezhető novelláiból kibontakozik, feltűnő, hogy az erőszak és a közöny „hétköznapibb” változata kortól függetlenül a szereplők többségének lételeme. A részeg apák a kocsmában, fiaik a játszótéren verekszenek, a rendőrök rutinszerűen ütlegelnek ártatlant és bűnöst. A bevezetőként értelmezhető  rövid írás tanúsága szerint az ok („az ördög”) magában az emberi természetben keresendő: „És az ember jól fejbe verte a Másikat egy kővel. Csak úgy. Mert a kő kézhez-álló.” (Emlékeim a háborúból, 5.) A Hármasoltár elbeszélője még ennél is egyszerűbben fogalmazza meg válaszát arra a kérdésre, hogy miért rugdosott egy kisebb gyermeket: „Azért vertem meg, mert meg tudtam verni.”(44.)
Az (ön)pusztítás azonban nem légüres térben burjánzik, a hol és mikor szintén okolható a romboló ösztönökért. Demeter Szilárd hol érzékletes leírásokkal, hol pedig finom utalásokkal határolja be térben és időben a történeteket. A különböző események közös színtere a bánya és a vasgyár köré épült város, ahol betonkerítések és tömbházak labirintusából indulnak a családfők állatokat etetni, s „a városkában senki nem tart kutyát, hiszen fél kilométerre házak vannak, nagymamák.”(Az éneklő köldök, 29.) Átmeneti zóna ez földrajzilag és társadalmilag egyaránt, félúton falu és város, természet és urbánus tér között. Az ipari (ki)termelés mintegy lebontja, átrajzolja a tájat („Kopasz a hegy, kopaszodik, bútorrá válnak a fenyőfák. (...) Mára már csak sutyorászó patakok – megannyi lüktető halántékér – hálózzák be tar koponyáját, kaolinbányák sárgáját keverik az üzem vasporának rozsdabarnájával.” Az éneklő köldök, 23.), a hulladék pedig beépül a tájba, mintegy újraalkotva azt („Verekedni a Jázon szoktak. A vasgyárban használt kokszöntőformák törmelékeiből egészen nagy <<fennsík>> hordódott össze a száz év alatt, közepében megállt a víz is, sőt nád, néha vadkacsa is akadt.” A labda, 38). A helyszín tehát „a gyár köré nőtt boszorkánygyűrű” (Az éneklő köldök, 23.) és környéke, javarészt a szocializmus idején. A jelzett időszakra néhol konkrét utalásokat találunk, mint a párttitkár feltűnése (Medvevadászat), vagy a sokoldalú szocialista ember eszméje (Egérfelügyelő), máshelyt a nyolcvanas évek mindennapjait átélők számára nagyon is ismerős részletek árulkodnak róla: „Csapdára gyanakodva, futásra készen sompolyognak a csúszda felé, nincs csapda, rajzfilm van, az állami adón tíz perc rajzfilm.”(Az éneklő köldök, 30.)
Aki kézbe vette Demeter Szilárd első kötetét, annak ismerősek ezek a történetek, az Egérfelügyelő novelláinak egy részét ugyanis olvashattuk már a Tempetőfi naplójában.  Érdemes azonban megfigyelni, hogy a két kötet eltérő koncepciója különböző „össz-olvasatokat” tesz lehetővé. A debüt-kötetben a mitikus „transzilván” elemeket felhasználó Medvevadászat és az Emlékeim a háborúról című írásokon kívül a gyerek főszereplő(k) köré szerveződő történetek  kaptak helyet. A bányaváros gyermeki szemmel nézve egy nagy játszótér, ha úgy tetszik, „grund”, bár a magát istennek képzelő Orrbelefütty (Egy nap), az (ön)veszélyes játékokat játszó értelmi fogyatékos testvérek (Az éneklő köldök), a trafóházban szénné égett félszemű cigánygyerek (A labda) és az antiszociális fiatal gyilkos (Hármasoltár) világa enyhén szólva távol áll A Pál utcai fiúktól. Ha már párhuzamot keresünk, közelebbi rokona ezeknek a szövegekhez A legyek ura, melyre Orbán János Dénes, a Tempetőfi fülszöveg-írója is hivatkozik.
A kötet egészét tekintve viszont a novellák hangulatát ellenpontozza a terjedelmes címadó írás: Tempetőfi naplója, az egyetemista élet humoros krónikája, mely helyenként ironikusan fölülírja a novellák groteszk világát. A Medvevadászat mitikus utalásai („azt még a megyeszékhelyről érkező párttitkár is hallotta, hogy lólábú asszony gyermekei a földből kinőtt  fiúk”, 11.) például emígy köszönnek vissza Tempetőfi elmélkedéseiben: „Különös népség a székelyindiánok, a földből nőttek ki, hegyvidéki sziklás talaj gyermekei, fehér bőrű műfaj. (...) Hiedelemviláguk keményvonalas, a lólábú asszonytól az Istenig terjed a skála, mejjeiken megtörik a Lét.”(74.)
Az Egérfelügyelőben nincs efféle ellenpólus, a beválogatott írások műfajilag és hangulatilag hasonlóak. A korábban már megjelent novellák mellé felsorakozó történetek nem semlegesítik az említett gyermeki perspektívát, de a bányavárosi élet más, esetenként szelídebb arcát is megmutatják. Orrbelefütty meggyilkolásához (Egy nap) és Egyszemjankó halálos balesetéhez (A labda) képest legalábbis idillinek tűnik, ahogy az Örökrangadó eltompult és lecsúszott felnőtt hősei anyjuk halotti torát rögtönzött focimeccsel tetőzik meg, vagy ahogy a sátorozó fiatalok a strandon dorbézolnak (Majális). Ami a címadó novellát illeti, a narrátor a Hármasoltár elbeszélőjének ellenpárja: mindketten áldozatok gyermekként, de a bányakönyvtárban alkalmazott „egérfelügyelő” nem az erőszakban, hanem a görög mitológiában és filozófiában talál önmagára. Érdekes nézőpontváltásra ad alkalmat Az ötezer forintos bankjegy című „detektív-történet”. Időben ugrunk egyet, és a többszörösen kívülálló román rendőr szemével látjuk a rendszerváltás utáni székely várost. A történet etnikai vetületén kívül (mely a többi írásból szinte teljesen hiányzik) az „átmeneti” jelleg válik ismét hangsúlyossá: „nincsenek gyökerek, környező falvakból költöztették be a népet, mindenki a gyárból élt, osztán bezárták”(67.)
Úgy tűnik, akármilyen prizmán keresztül nézzük, peremvidéknek látszik a hely(ség), melyet Demeter Szilárd hősei benépesítenek, s ahonnan kitörni nem áll módjukban. E tekintetben az Egérfelügyelő Papp Sándor Zsigmond Az éjfekete bozót  című novelláskötetével mutat rokon vonásokat: a külvárosi kerület, amely az Az éjfekete bozót történetei nyomán kirajzolódik, éppoly kilátástalan helyszín, mint a csupaszodó hegy lábánál elterülő város. A leggyakoribb túlélési stratégia (avagy inkább természetes következmény?) mindkét világban az eltompulás, az öntudat feladása: „mindenki részeg, nem is feltétlenül attól, hogy iszik, mint a gödény, hanem mert nem lehet másként elviselni ezt a helyet, csak valami örökös kábasággal, hergelt öntudatlansággal”, olvashatjuk Papp Sándor Zsigmond egyik novellájában (Ábrahám gyertyái), s ez a leírás tökéletesen illik az Egérfelügyelő szereplőinek mindennapjaira is. Itt bujkál valahol a megidézett ördög: az ember saját képére formálja a helyet, a hely pedig rányomja bélyegét az emberre. Nemcsak a szocialista iparváros sajátos terére vonatkozik ez, hanem az olyan mentális „helyekre” is, mint Orbelefütty vagy az „egérfelügyelő” birodalma. A többség azonban nem is rajzol saját, belső térképet, elegendő a pálinkás üveg, eseménynek/játéknak pedig a verekedés. Ördögi kör.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében