közjáték vagyunk
abban egyformák vagyunk
hogy orvvadászok lesnek ránk
ezen az elátkozott színpadon
– számunkra nincs fegyverszünet
sem vadászati tilalom
csak homok alatti csönd
hisz közjáték vagyunk csupán
Isten elfuserált ötletében
újkori mesék
Hamupipőke bájait mutogatja
egy színes magazin címoldalán
Piroska farkasa megasztár
Csipkerózsika valóság-showban hetyeg
a kis hableány olcsó kávét reklámoz
a török bazárban ahol Ali Baba
kínálja alkalmi áron Aladdin
lámpását a bámész turistáknak
odébb rágógumit rágcsáló
amerikai katonák
alkusznak Harun al Rasid
repülőszőnyegére
Hófehérke Csizmás Kandúr
mulatójában táncol – vetkőzik is ha kell –
a hét törpe ugyanitt kidobó-ember
csak az ólomkatonák állnak rendületlenül
egykedvűen véve tudomásul hogy
valamiképp ismét kinőtt
a sárkány levágott hét feje
bűnrészesek
a kicselezett álmok széthullanak
a párnáink közti csönd tágítja a végtelent
– kezem kezed moccanását érzi:
a másnapos kontúrok között
így leszek bűnrészes senki
és nincs más vágyam
mint testedhez újra beszélőre menni
Munkács eleste
Ilona húst szeletelt éppen
s az első morajlásra
amibe az ablaktábla beleremegett
ahogy volt (fehér kötényben
bárddal a kezében) rohant a falakra
már ott tolongtak a várbeliek
„Caprara döntő rohamra indul” –
Ilona elszántan készült
sisakot vértet vett hamar
de fehér kötényébe
mit magáról sebtiben levetett
belekapott a bolond szél
s az már ott lobogott a magasban
fönnakadva egy félrecsúszott gerendán
Ilona először nem értette
miért hallgattak el túlnan a fegyverek
csak azt látta
hogy a várbeliek
sápadt tekintettel borulnak elé
a pap lépett melléje
s a zászlórúddá avanzsált
gerendára mutatott:
„ne sírj lányom... az ott Isten ujja...”
de Ilona sírt
mert látta: Isten ujja halott...