1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Alighanem egyszer nagyon boldog
voltam én is itt,
Most legalábbis így rémlik nekem.
Na persze, könnyen meglehet,
Hogy téved vagy csal, tudatosan!,
az emlékezetem is:
kedvessé festi az időt,
sarkokat, éleket lekerekít,
elrejti mind a volt töviseit,
s a szürkét zöldre színezi –
Úgy lehet,
kedvét most épp abban leli,
hogy őrködjék
múlt vágyakon, leendő álmon,
hogy kedvembe járjon szüntelen,
hiszen
mibe sem kerül neki
egy kis csalás, átmázolás,
ha tudván tudja,
boldoggá tehet,
miként kereszt teszi
a belevert szeget…

Ó, igen, igen!
Egyszer boldog voltam itt, nagyon:
mondjuk, egy nyári délutánon,
vagy egy tavaszi hajnalon? –
Ma már ez is
oly egyre megy nekem:
Boldog voltam én is
valaha itt?!
Boldog!,
mert
most
EZT
emlékezem.

Kolozsvár, 2006. március 26.