1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Afféle elvarázsolt bérház,
sokszor álmodhattál róla.
Ha fölnézel, a csúcson fényt látsz,
mintha végtelenbe lógna.

Én ott, a felsőszinten lakom,
ahonnan visszhang sem felel.
Téged tapogatózva, vakon,
majd ezer lépcső vezet fel.

Ha betárult mögötted a rés
a kövön vigyázva lépdelj.
Kígyó csusszan, a falakból kés
csattan ki, hogy ott se férj el.

Ha puhát érzel, ne nézzél le,
hisz oly sok éve várok már,
sok bús hulla párnázza körbe
léptét annak ki erre jár.

A fáklya burka úgy vezessen,
mintha nem virradna holnap.
A nyomod mögött végzetesen
a lépcsők mind beomolnak.

Három ajtó választ el tőlem,
ha a toronyrészbe értél.
De nem vagyok egyik mögött sem,
s tanácsot nincs kitől kérjél.

Ahogy belépsz én köddé válok,
s csak némi parfümnyom marad
nyugtája annak, hogy látod
készültem rá, én vártalak.

De fölszálltam még magasabbra,
s százszor szebb lettem, mint voltam.
Te álmoddal maradj magadra,
s ébredvén ess össze holtan.