"és a tizenkét kőműves te vagy"
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 9. (551.) SZÁM — MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Molnos Lajos
Feltételezés
Igen, igen…
Petres László
„Egyetlen valóság van: az önmagadé” - Beszélgetés György Attila íróval, közíróval, a Székelyföld szerkesztőjével
György Attila
Elysium
Sebestyén Mihály
Eroica-zárvány
Szőcs István
Színházi szép újdonságok
Noszlopi Botond
A gyilkosság esztétikája
A torony lakója
Boér Tamás
Falusi lakoma
János
Domokos Johanna
Versek Chilf Marinak
Lászlóffy Csaba
Megérkezni valahova
Jancsó Miklós
Don Juanok alkonya
Tar Károly
Versei
László Noémi
Arról, ami arany, még ha nem is fénylik
Terényi Ede
ZE­NÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - A szakma hálójában
Hírek
 
Terényi Ede
ZE­NÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK - A szakma hálójában
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 9. (551.) SZÁM — MÁJUS 10.

Minden szakma hálót fon művelője köré, írott és íratlan szabályok hálóját. Van, aki jól érzi magát benne, van, aki csak vergődik és nem is érti, hogy ez miért történik meg vele. Ha nem látjuk a hálót, akkor nem is veszünk róla tudomást. A bölcs nyugalmúak pedig úgy érzik, hogy nem is olyan szűk a köréjük húzott háló rácsozata. Nagyon kellemetlen, amikor a társadalmi háló fonódik körénk, jól megduplázva a szakma szorítását. Mert a háló – mindenkinek, amibe születésünkkor belekényszerülünk! – inkább szorosra font, mint tágasra. Furcsa, hogy ezt csak idős korban érti meg az ember, s leginkább az alkotó ember – tenném hozzá gyorsan. Mert vannak kivételek. Olyanok, akik már a kezdet kezdetén lyukakat vágnak a sokrétegű hálón. Mozart az egyik leglátványosabb kitörő alkat: teljesen kilép az őt körülvevő rácsozatból, új szigetet keresve magának, ahol megteremtetheti zenéjében az Édenkertet. Haydn nem vesz tudomást a köréje vont háló fenyegető közelségéről. Néha ötletlyukakat fúr rajta, jelezve, hogy minden látszat ellenére tud a háló létezéséről, de máskor önszántából visszahúzódik a háló nyújtotta biztonságos térbe, és azt próbálja zseniális zenéjével ki- és feltölteni. Beethoven tudni sem akar a szakmai vagy társadalmi háló jelentéséről, teljesen öntörvényű alkotó. De még ő sem teljesen kivétel a szabály alól, mert a romantikus zenét megelőző műveivel kilép öntörvényű világa hálójából. A modernek közül Stravinsky az, aki tudatosan be- és kilép a maga választotta szakmai hálók sokszínű együtteséből. A Rimszkij-Korszakov sugallta orosz stílusú zenei környezetből hamar kitör, majd a neostílusú kompozíciók sorával egészen mást kezdeményez, hogy végül „fennakadjon” a dodekafónia rendszerének hálóján, és ezt teszi maximális szakmai tudással, elszántsággal, mert nem FOGLYA a szakmának, hanem teljhatalmú ura.
A zenei szakma stílusfogságain messze túljutva afféle mindennapos technikai hálók fogságában is vergődhetünk. A 20. század közepén egy magára valamit is adó komponista alig mert volna leírni egy C-dúr hármashangzatot a maga igazi, tonális környezetében. Esetleg valamelyik módusz tagjaként jelenhetett meg, mert akkoriban a MÓDUSZOK foglyai voltunk. A dodekafon szériából egyenesen kitiltották a régi hangzatokat, érdekes, izgalmas új hangzásokat, szabályokat teremtve, szolgálva. Amikor a hatvanas évek vége felé Boulez így kiált fel: „a dodekafónia halott!”, tulajdonképpen átszakítja az addigi taburendszert. A nyolcvanas évek közepén, amikor ismét megjelentek a neostílusok, akkor mi, akik ebben az irányban törtünk ki az addigi modern kísérletzenékből, mind szökevények voltunk, a szakmánk fogságából szabadultunk ki. A jazz-komponisták csak ideig-óráig bonyolódtak belé a modern zene valamelyik hálójába (például a dodekafóniába!), de hamar kiszabadították magukat. A könnyűzene művelői mindig is szabadúszók voltak, a nyílt tenger szerelmesei, búvárai; sikert sikerre halmoztak. Nemrégiben olvastam egy híradásban, hogy Budapesten 1300-szor adták elő a „Macskák” című musicalt. Vajon a darab írásakor a múlt század közepe környékén, amikor éppen javában tombolt a soha nem hallott újdonságok divatja, lett volna-e bátorsága valamelyik akkori MODERN komponistának egy ilyen mű megírásába belevágni, és azt ország-világ előtt vállalni is? Fantasztikus volt az a néma tiltás, ami a kijelölt területek határvonalainak átlépését megakadályozta. A legenyhébb büntetés az alkotói hitelvesztés lett volna. Ez pedig mindenkit elriasztott az ilyen kísérletektől. Nagy kár! Milyen érdekes volna egy Stockhausen musical a 60-as évekből, vagy egy Penderecki jazz-opera. És íme az elmúlt években feltűnik egy érdekes tehetségű muzsikus, PIAZZOLA, aki zenét ír, mintha mi sem történt volna, a modern zenei kísérletek világában. Ártatlanul nyúl minden zenéhez, amit előtte írtak. Önmaga képére formálja mindazt, amit örökölt a zenében, és gyermeki őszinteséggel közvetíti felénk a szép zene felfedezésének örömét.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében