1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

kopasz angyal

kopasz angyal
száll a hanggal
port köhög
véres ajakkal
port köhögve
kőre ülve
vár egy csodát
kicsi hülye
hátha hozza
földön húzva
a boldogságot
négy öt kurva


krétapor

átfestem arcod krétaporral
ma újból kopogtak az ablakon
ma újból a gyilkosok boldogabbak
– csak krétapor az asztalon
és ahogy festek arcod torzul
a ráncot ellepi a por
vagy öt hat számlás a postaláda
a parlament olvasni tanul
az arcod mint meszelt börtön
itt-ott a vakolat reped
a réseket majd én betöltöm
a padláson sovány egerek
ma újból a gyilkosok boldogabbak
a ráncot ellepi a por
a templom előtt koldul a város
teste a falra rálapul


Ma belénkevődött a némaság

ma belénkevődött a némaság
rücskös a függöny az arc mögött
a távolba zárod az arcodat
a dombon hímfarkas üvölt

ma új hajókat visz az ár
a deszkán nap és naplement
a part a ködben összefolyt
a torony fénye nem felelt

ma belénkevődött a némaság
a szivarfüst mint sas lebeg
az evező kezed feltöri
hajadban vörös fellegek