Laska Lajos
modern
Laska Lajos rémeslepényt fal a sötét kamrában. Nem sokat nyammog, lenyomja kettőből. A kulcslyukon át lesem, s röhögök, mert a lepény műanyag lisztből van, környezetbarát kutyasampon-öntettel. Az újrafelhasználhatóság jegyében.
Az egerek toporzékolnak, pedig inkább örülniük kéne.
Laska széttörli száját, s mit sem sejtve kisomfordál. A jóllakottság büszke tudatával böfög föl az égbe. Igazi nyertesként, modern világpolgárként. Egy új alapanyagú társadalom kötőelemeként.
Halkan ráköszönök, erre megtorpan, mint vak ló a gödörben. Egy pillanatig tétovázik, hogy rajtakapott zavarodottsággal, vagy mi sem történt közömbösséggel távozzon-e. Aztán fejét föltartva el. Köszönését hallgatagon magával viszi.
Lehet nekifogni új adagot készíteni. Az elkészült terméket nem kell félteni: mindig akad egy büszke Laska, aki beveszi.
Laska Lajos
hatás alatt
Laskát megnyomták, hogy változzon – bár egy ékezet erejéig.
Mi mást tehetett hát, kilépett.
És paff lett: nyomasztó óriások nyomultak, gyanús nyomokat hagyva az égmiegymáson: valami anakreoni verssor, tovább egy paralelepipedon, eltájolt szív-paraméterek. Gomolyogtak, összekeveredtek a zagyváló angyalokkal, s így keletkeztek anakreoni angyalparaméterek, zagyváló paralelepipedonok, eltájolt szív-verssorok.
Mi mást tehetett, behúzódott.
És újólag paff lett: röpke repkény repült a redőnyök réseiben rendületlenül. Befolyta a házat, aztán az útszéli kubikust. Csak annyit mormol: “Kubi, kuss” , s ebből Laskának is okulni kellett. Ropogtak az ablakok, záporeső ülte meg őket. Repkény, záporeső, röpke repkény, repke röpkény, repkényzáporeső kalamajkájából kikerülni nem tudott. Bosszantó, de már nem is akart. Éljen az emberi szabadság! – kiáltotta bőszen.
Laska Lajos
pályázata
Laska Lajost sokáig nyomasztotta, hogy a világ körülötte folyamatosan pályázgat, létformává duzzasztva azt, neki pedig fingja sincs, hogyan történik a dolog. Hogy pénzt lehet szerezni vele, azt hamar felfogta, azt viszont már nehezebben, hogy miként.
Aztán meggyőzte magát, hogy né, ember, pályázni kell, és punktum.
Neki is ült. A kiszemelt alapítvány kuratóriumához ekképp folyamodott:
„Tisztelt Testület,
Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy folyósítsanak nekem 1.000.000 (írva: egymillió) forintot – részletes költségvetés mellékelve –, melyet arra fordítanék, hogy a pályázás művészetét kitanulmányozzam. Kedvező elbírálás esetén a kért pénzösszeg felhasználásával tehetséges, rafinált pályázóvá fejleszteném magam. Merem remélni, hogy kérésem jelentőségét, jövőbeni szakmai hasznát belátják, és kezdeményezésemet támogatják.
Tisztelettel,
Laska Lajos, pályázniakaró”
Azóta türelmetlenül várja az alapítvány visszajelzését, és kezeit dörzsölve azokra a pénzekre gondol, melyeket majd lekaszál – ha már megtanult pályázni.
Laska Lajos
csábít
Hű, de szép az a lány ott a sarokban!, mondja magának Laska. S nicsak! – ő is fírol engem. Lesz ebből valami! – gondolja megpendülten.
Már ott áll mellette. Szereted-e a kecskéket, kérdi. Hogyne, főleg a szakállasakat, válaszolja a lány bamba csodálkozással. A választól függetlenül olyan hamar ágyba kerülnek, hogy alig győzöm leírni. Finom a lány teste, áramvonalas. Érintkezésük majdnem rövidzárlat.
Reggelre az áramvonalas lány nyomtalanul eltűnik. Bánja a fene, gondolja magában a jó Lajos. A hűlt lepedőn az éjszakai kéj savanykás illata, alig jóleső ernyedtség, ténfergő lustaság.
Lám, mit tesznek a kecskék!
Laska Lajos
szerelmes
Naptölte – holdfogyatkozás. Napfo-gyatkozás – holdtölte. Napfogyatkozás, megfogyatkozás, magfogyatkozás, magtölte, megtölte. Szédület. Láblógatás a világ végén. Egyedül: négy lábbal. Abban a tévhitben, hogy a csillagok megnőnek, és nap, valamint hold lesz belőlük.
És akkor kezdődhet újra a: naptölte – holdfogyatkozás. Napfogyatkozás – holdtölte. Nagyfogyatkozás, megfogyatkozás, magfogyatkozás, magtölte, megtölte. Szédület. Láblógatás a világ végén. Egyedül: négy lábbal. Abban a tévhitben, hogy a csillagok megnőnek, és nap, valamint hold lesz belőlük.
(És mindez elölről.)
