Helikon - Irodalmi folyóirat

Szőlőszemű este volt
mikor átszaladtam a folyópartot
tüdőmön sípolt az oxigén vonat
s éreztem amint
a lég pólusait összeköti
a világoszöld bőrű nedű

ahogy nyelv alatt elolvad
teste s a magok megpercennek
a szájcsontok fehérsége között
úgy kísértesz te is újra

érett aroma lengi be a lelket
leszüretelt gyümölcsök
ércsárga levelek bíborbarna földön
emlékeztetnek lányos
illatodra mely oly lenge volt
és puhatestű mint a nyár
s úgy ért bennem valósággá
mint zord szeptember hozta
kerekded gyümölcsök

*

minden lovag általam
akart valóság
mint ráolvasztott rabpecsét
bélyegzi le az illúzió a szerelmet
s üli be magát a hímsejtekbe
zamata csak addig tart
míg a szőlőszemet
fanyar musttá gyúrják

és minden női ék
csak a másé
mások ringatják lányaim
s mások főzik szeretőim
vacsoráját
és mások öltöznek helyettem
nyitnikékbe és nyelvpirosba

hiába fogják a csuklóm
és borzolnak bele hajamba
a magány
nyugágyában ébredek
minden hajnalban
s langyos vízben
áztatom lelkemet