"mert a világ nem édenkert..."
Kereső  »
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 10. (552.) SZÁM — MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Esti Metró. Az állomás
„Olyan könyveket írok, amilyeneket olvasni szeretnék” - Beszélgetés Nagy Koppány Zsolt íróval
Lászlóffy Csaba
Versei
VÁRADI B. LÁSZLÓ
A medve Nagyváradon
Pethő Lorand
Versei
Bakcsi Botond
Idő és végtelen Borgesnél
Zsidó Ferenc
Rövidprózái
Varga Melinda
Őszelőben szaladtam
Szerelem követelő
Szőcs István
Volt-e specifikus vörös szex?
Tóth Mária
Napok, éjek, hetek, évszakok - Naplórészletek
VÉGH BALÁZS BÉLA
Páskándi Géza gyermekversei
Gál Andrea
Románia, ezredelő
Ungvári László Zsolt
Versei
Terényi Ede
ZE­NÉK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK ÁTVÁLTOZÁSOK korát éljük?
Júniusi évfordulók
 
Gál Andrea
Románia, ezredelő
XXI. ÉVFOLYAM 2010. 10. (552.) SZÁM — MÁJUS 25.

Florina Ilis sokoldalú szerző, eddigi publikációi között van haikukötet, esszé, dráma és négy regény. Első három regénye meghatározó keresztény mítoszok átdolgozását, kortárs világunkba való áthelyezését, újragondolását hajtja végre, ráadásul olyan erős pretextusokból kiindulva, mint Rubens Levétel a keresztről vagy Caravaggio Máté elhívása című festménye. A Coborârea de pe cruce (2001 – Levétel a keresztről) és a Chemarea lui Matei (2002 – Máté elhívása) mindazonáltal nem vallásos jellegű szövegek, hanem olyan regényvilágok, amelyek az „itt és most” tapasztalatát meghatározó keresztény archetípusokkal vetik össze. Hasonló módon építkezik Ilis „sztárregénye”, a sokszorosan díjazott Cruciada copiilor, amelyet a Jelenkor 2009-ben adott ki magyarul, Koszta Gabriella fordításában. A magyar változat címe Gyerekek háborúja lett, ami nyilván megfosztja a címet jelentésének egyik legfontosabb összetevőjétől, annál is inkább, hogy Ilis regényeinek mintegy kulcsa is a cím, nem kizárólagos jellegű, de kiemelten fontos javaslat a szöveg értelmezésére. A gyerekek keresztes háborújának képzete így sokáig nem fordul elő a könyvben, amíg a gyerekek által meghódított vonatszerelvény tényét a média el nem kezdi értelmezni, és egy újságíró nem asszociál a 13. századi keresztény legendákra. De menjünk tovább, hiszen a regény a leegyszerűsített magyar címével együtt is magával ragadó olvasmány.   
Ezt a regényt, a trilógia harmadik részét meghatározó keresztény mítosz tehát az a szóbeszédekből és egymásnak ellentmondó híradásokból összeálló, 13. századi eseménysor, amelyet a gyerekek keresztes háborújának neveznek. Lényege, hogy egy német vagy francia kisfiú látomásai számos gyereket meggyőztek arról, induljanak el a Szentföld felé és vívják ki békés eszközökkel a kereszténység győzelmét. A csapat aztán, valahol útközben, eltűnt – hajótörést szenvedtek, éhen pusztultak vagy rabszolga-kereskedők kezébe kerültek. A tenger mindenesetre nem nyílt meg előttük, ahogyan a látomások megjósolták. Florina Ilis regénye ezt az alapmítoszt egy, Kolozsvárról a tengerpart fele tartó vakációs különvonatba helyezi át, amelyen majdnem kizárólag gyerekek utaznak, elemisták és gimnazisták. Tanáraik mellett egy atipikus kamasz is kíséri őket, az utcán nevelkedett és a hatalmi struktúrákat ott megtapasztaló Calman, a szőke cigánygyerek, aki ráadásul egy hírhedt bukaresti jósnő unokája, egy nyomorék asszony fia, és arra készül, hogy megszerezze a csatornák népének irányítását a fővárosban. Korunk megbélyegzettje és kiválasztottja, sugallja a könyv.
Calman fejében lassan megfogan a gondolat, hogy a gyerekek átvehetik a hatalmat a vonat felett, hiszen számbeli fölényük elsöprő, hozzáértésük pedig, hála a számítógépes játékoknak és az akciófilmeknek, legalábbis megfelelő szinten van. A hatodikosokban és hetedikesekben pedig sikerül homályos, töredezett, de mindenképpen heroikus motivációt kiváltani arra, hogy a kísérő felnőtteket bezárják az egyik fülkébe, a mozdonyvezetőket pedig késsel fenyegetve rábírják, hogy az ők akaratuknak engedelmeskedjenek. Az ők akaratuk – a történetben itt érkezünk el az egyik fordulóponthoz, hiszen merészségük és precízen megtervezett, majd hatásosan kivitelezett támadásuk a felnőttek világa ellen nyílegyenesen vezeti őket előre, de nem tudni, hová. Maguk a gyerekek sem tudják, úgyhogy amikor Posada mellett megállítják a szerelvényt, hogy az akciófilmek narratívájának megfelelően követeléseiket eljuttassák az illetékesekhez (úgy látják, hogy a román parlament és a kormány lehetne ez), akkor hirtelen még mélyebben belehullunk a gyermeki imagináriusba. Hiszen ha eddig a történet hétköznapi logikával is követhető volt, ezen a ponton láthatjuk, hogy a gyerekek világa nagyon messzire esik a valóságostól: egyik száz üveg csokikrémet kér, a másik Harry Potter varázseszközeit, a harmadik pedig anyukája visszatérését – mindezt a kormánytól. Csak Calman követelései hasonlítanak valamennyire az általa egyébként legkevésbé ismert akció-narratívához: az árvák elbocsátását kéri az intézetekből, illetve emberi körülmények biztosítását sorstársai, az utcagyerekek számára. A hitelesség számtalan eszközét bevető regény tehát a valószerűség és a szürreális látomásosság között ingadozik, hiszen minden jelenete, szereplőinek minden gesztusa és szava, a kontextusból kiragadott helyszínek már-már realisztikus pontossággal vannak felépítve, az összhatás mégis álom- és lidércnyomásszerű.
A realisztikus hatás egyik fő összetevője a szabad függő beszéd, amely lehetővé teszi, hogy a narrátor hol ennek, hol annak a szereplőnek a meglátásait, pillanatnyi vagy időben elnyúló tapasztalatait közvetítse. Florina Ilis ilyen vonatkozásban (is) nagyon szépen, mondhatni mesterien dolgozott: rengeteg szereplő szólal meg az 566 oldalon, és mindeniknek pontosan meghatározza a profilját. A szabad függő beszéd mozaikszerűen mutatja be és cselekedteti a szereplőket, s ugyanakkor a cselekmény központi szálának értelmezését is nyújtja. A regény egy másik szerelvényben kezdődik, amelyben együtt ül egy hiszékeny, az ezoterikus tapasztalatokra hajló nő, egy élestollú, objektivitására büszke újságíró, egy tökéletességet kereső üzletember, egy kivándorolni készülő orvosnő, egy.... Ők mind részesei lesznek valahogyan az elrabolt vonat történetének, mint ahogyan az egyelőre egymással párhuzamosan megjelenő szülők és gyerekek is. A regény világát aztán ez a sokféle perspektíva alkotja meg, amely talán a filmes „beszélő fejek” technikához hasonlít leginkább.
A beszélő fejek pedig fokozottan aktuális referenciális utalásokat tesznek, sokkal aktuálisabbakat, amint ahogyan azt a vaskos regények esetében megszoktuk. A könyv pontos idő- és környezetkoordinátákat ad meg: a mobiltelefon már elterjedt, de még nem annyira hétköznapi eszköz, hogy minden tanárnak legyen; a Harry Potter már a romániai gyerekek számára is kollektív élmény; a vonat elrablását egy újabb (1989-es) forradalomként, újabb bányászjárásként, az arab terrorizmus újabb csapásaként értelmezik. És világosan látjuk a kolozsvári vagy a brassói peronokat, a nyomorúságos posadai állomást, Kolozsvárra (egy gyerek temetésére) visszatérve pedig a főteret a könyvesbolttal, a cukrászdával, szállodával, a Mátyás-szoborral. Így még inkább felhívhatja olvasójának figyelmét arra, hogy kortárs társadalmunkban jár.
A könyv tehát éppen azáltal jellemzi az ország szociális, közgondolkodásbeli, politikai, adminisztratív helyzetét, hogy valószerűtlen helyzetbe hozza annak szereplőit. A gyerekvonat elrablásáról pedig kiderül, hogy mégiscsak valószerű, hiszen a körülmények, amelyek ehhez az eseménysorhoz vezettek, nagyon is hitelesek. Egészen addig mennék, hogy a Gyerekek háborúja mintegy ál-dokumentumregényként is értelmezhető. „A körülmények, melyek ide vezettek” egyébként túlnyomórészt pszichológiaiak, de a szöveg fel-felvillantja azt is, hogy mi formálta a gyerekek, szüleik és egyáltalán a romániai emberek gondolkodását ilyenné.
A gyerekek keresztes háborújának története mellett a másik meghatározó intertextus William Golding A Legyek Ura című regénye, amelyet leginkább a gyerekek önrendelkezése lehetőségeinek és torzulásainak kutatása állít Florina Ilis regényével párhuzamba. De ugyanakkor utalásszerűen jelen vannak




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében