Mottó
A létezőt nem meghatározatlanságában kell szemlélni, hanem rögzíteni kell határral és állandósággal. Az állandóság pedig a szellemi dolgok esetében meghatározottságot és alakot jelent, és ez az, amitől önálló létet nyernek. Ez tehát ennek a szellemnek a származása. Úgy is való, hogy a szellem, a legtisztább, ne máshonnét, hanem az első kezdetből sarjadjon ki. Amikor pedig létrejött, önmagával együtt immár az összes létezőt létrehozta, az ideákat teljes szépségükben, és az összes szellemi istenséget. És telve van mindazzal, ami azt jelenti, hogy magában tartja, nehogy kihulljanak az anyagba, és Rheánál kelljen nevelkedniük, amint azt a maguk rejtélyes nyelvén a misztériumok és az istenekről szóló mítoszok tanítják: mielőtt Zeusz megszületne, Kronosz, a legbölcsebb isten ismét magához veszi, amit nemzett, miáltal telítve van és nem más, mint szellem (nusz) a bőségben (korosz). Úgy mondják, hogy ezek után nemzette Zeuszt, amikor már telítve volt. Íme, lelket nemz a szellem, a beteljesült szellem. Mivelhogy teljes volt, nemzenie kellett: ekkora erő nem maradhatott magtalan. Ámde a gyermek ezúttal sem lehetett nagyobb a nemzőjénél, hanem csak kisebb, csak képmás, ugyanúgy meghatározatlan, mint előbb a szellem, de nemzője meghatározza és mintegy formába önti. A szellem sarjadéka valamiféle gondolat, önálló létező, az értelmi képesség.
Plótinosz, A három eredendő valóságról (V.1.7.). (In: Plótinosz, Az Egyről, a Szellemről és a Lélekről. Válogatott írások. Fordította és a jegyzeteket írta Horváth Judit és Perczel István. Európa könyvkiadó, Budapest, 1986, pp. 234-235.)
1. A minden fölforgató számunkravalóságot betöltő, egyetemleges Lé akár mint Lég, mint égő Ég, akár mint vizes Liquiditas, mint Thálesz-i Víz, mint folyékony fluidum, mint Ős-Leves vagy Ős-LiKőr, akár mint időutazásokat lehetővé tevő Lik vagy Lék vagy Lúgos Luk nem egyéb, mint egy gyakorlatilag beláthatatlannak tűnő, ám elvileg igenis véges tér-idő-mezőket egymásra rétegező Emlék-Óceán.
2. Tudniillik minden történés, mihelyest végbemegy, történelemmé töretik szét a most mozsarában.
3. Minden történés a lét törtje: eme törtek szorzata a Jelen mint Jel, s ezen négyzetre emelt Törtek felénk igyekvő-jövő-törtető s állandóan mává váló, materializálódó matrixja a Jövő.
4. Minden létkutatás kinduló- és végpontja, alfája ás omegája tehát nem más, mint a Ma Matrixja.
5. Másszóval a Jelen egy olyan jel, egy olyan szemiotikai eidosz, azaz forma, edény, létezés-topológiai hordó és hordozó, ami önnön tér-idő-dimenziókban való tárgyiasulását mind a számosság, a Multitudo, a Múlt, mind pedig a sorsszerű Fatum, a Futurum, a mindent átfűtő, virtuális-virilis Jövő felé szemantikailag is szemlélhetővé teszi.
6. Az örök boldogság honáról az antikok Eleziumi Mezeiről megközelítőleg anynyit saccolunk-sejtünk, mint a Majdani Mában bizton biologizálódó ténylegesülő-birtokolhatóvá váló virtualitás a Jó Jövő logikusan kiköbözhető képleteiről. Azaz: közelről sem csupán majdnem-semmit, hanem ellenkezőleg! majdnem-mindent.
7. A Mennyországban csak egy, amolyan mono-idő van: a Ma Matrixja mint Maximalizálódó Majd.
8. Eképp az élet nem egyéb, mint a Menny menhelyének az előszobája.
9. Efele a természetszerűen is naposnak tetsző, szellemi napalm-robbanásos, nappali menedék- és óvóhely a Ház irányába tör tehát teleológiailag minden ideális és ideatikus él s minden éllel azaz szimetria-tengellyel rendelkező úgymond éles élet.
10. S ebbe a minden monumentális momentumban történő-végbemenő futószalagmunkába s ontorobotikai robotba pontosabban: már a Big Bang-i kezdetek isteni kezdeteinél kikristályosodó s nyilvánvalóan meg- és kikerülhetetlen ontológiai szuperkeménységbe csorbul és törik bele sorsszerűen minden él s következésképp minden külsőülő, azaz különbséggerjesztő, mert fiziológiafizikai feszültségfönntartó kettősségre alapuló biologikum.
11. A világalkotó Teremtés s a különböző élet-elemeket egyesítő-egymásbaötvöző-összeolvasztó pszichonukleáris Fúzió a hellén Füzisz, vagyis a mindent be- és átfűző, átitató Természet alapanyagát szolgáltató, csordultig teli s eképp temporálisan is teleportálható Tér mint görög télosz, azaz mint létezés-teleológiai Cél valójában tehát kiváltképpeni teológiai termék.
12. A befutandó s ilymódon létrehozandó Táv pedig óhatatlanul is tág.
